Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Miskolczy Simon János: Szerelmi históriák a régi Miskolc világából

karok és rendek határozatából elébb tüzes vasakkal megkínozták, harmadnap pedig lenyakazták. Ezen utóbb nevezett Okolicsányi uram — ahogy suttogások halatszanak — eljegyzett mátkája volt egy városunkban lakozó űri leánynak. (En, a felolvasó, megsúgom, hogy Dőry Zsófiát említi a hagyomány.) Ki is meghallván szívbélijének rémséges esetét, hangos siralomra fakada. Egynéhány hívséges szolgájával annak okáért titkon elhozatta Ónodból a két férfi temetetlenül heverő tetemeit és azokat egy nagy tölgyfakoporsóba helyheztette. Tegnapelőtt éjszaka azután sírt ásatott az avasi temetőben, nem messzire a toronytól és maga imádkozván a saját maguk hibájából elszerencsétlenültek felett, elföldeltette azok porrészeit. Másik hír: AZ ASSZONYI ÁLLHATATOSSÁG, VAGY A KINCSEIBŐL KIFOSZTOTT SZUHAYNÉ ASSZONYOM. Miskolc, 1695 Mindszent hava 7. Sajnálatosan obszerválja az becsületes város, hogy Harsányi György bujdosó kapitány napokon át Miskolcon tanyázván, egészen megzavarta polgáraink békességes lakozását. Kiváltképen Szuhay Istvánné asszonyom szánja a véle történteket. A kapitány meglátván ezen ékes ábrázatú ifiasszonyt, katonáival megfogatta és magához kénteleníttette őt. Harsányi uram annakutána megdühösödvén az asszony állhatatossága mián, azt illetlenül megverette, azután kincsei felől kivallatván, az avasi templomban elhelyezett ládájából a királyszínű rókamállal bélelt mentéjét, ezüstös selyem övét és minden portékáját elprédáltatta. Amely hasonlatos cselekedettől Isten óvja meg a jövőben városunk fehér személyeit.