Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

általában fölépült és másfelől a változatokhoz, melyek belőle indultak ki, vagy belőle vettek át, többé-kevésbbé önállón alakult szerkezetükbe, egyes részleteket. Előadtam egyúttal mindazt, a mit az alapszöveg szerzőjéről és a költemény hőséről, a ,szegény' Szűcs Marcsáról addig sikerült megtudnom M,-Csáthon, a történet színhelyén. Ezzel tulajdonkép jóformán meg is oldottam feladatomat. Mert a mi szempontunkból — a népköltéstant értem — tökéletesen elég, hogyha ki tudjuk fejteni az alapszöveget és felderítjük a változatok összefüggését vele, az alapszöveggel. így állítván magunk elé a célt, ennek elsőrendű jelentősége előtt maga a szerzőség kérdése szintúgy háttérbe szorul, mint a költeménynyel kapcsolatos egyéb személyi vagy dologi tekintetek. Az alapszöveg dönt. Ha ez kétségtelen bizonyossággal megvan, minden egyéb adat másodlagos jelentőségű. Ez tehát nem teszi azt, hogy jelentéktelen, csak annyit tesz, hogy a módszeres kutatás szempontjából előbb a változati szövegek vallomását kell meghallgatnunk és belőlük az eredeti alakot kifejtenünk : a többi azután jön. Szóval : szerintem az alapszöveg hitele merőben független a szerző és hőse személyének, sőt a színhelynek és időpontnak előleges ismeretétől. Ha nem ismernők is Uj Péter meg Szűcs Marcsa egyéniségét, ha semmit személyükről nem lehetett volna többé megtudnunk, csak a változatokra volnánk utalva : akkor is a végeredménynek ugyanannak kellene lenni. Akkor is minden út Mező-Csáthra vezetne s az ott élő változatok megadnák az alapszöveg kulcsát föltétlen biztossággal s egyben meghatároznák, legalább hozzávetőleg, mindazon másodlagos értékű mozzanatokat is, melyekről szó van : helyet, időt stb. Mert a fejlődésnek más iránya, mint a melyet most, az alapszöveg előleges ismerete mellett kiderítettünk, a változatok tanúságtételeiből akkor sem lenne felállítható, ha nem kaptuk volna meg az alapszöveget. A torjai rétből semmiféle közvetítéssel sem lehetett volna tarjáni tölgy, mint Mező-Csáthon éneklik; a hol ez földrajzi igazság, mert ott van az esemény színhelyéül megnevezett M.-Csáth és a szomszéd Tisza-Tarján közt ma is az a tölgyerdő, melyről az ének szól s melyet ősz táján és tavaszszal az árviz csakugyan ,fölvesz'.