Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)
I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete
alakul. Két első sora Szini második versszakára támaszkodik, de az elsőből vett kezdettel : Este van, este van, be is sötétödik. A rá következő sor ellenben már az Erdélyi-féle változat illető sorát tükrözi, azzal a különbséggel, hogy Szűcs Mari helyett a legény van említve, a kinek itt már a nevét is tudjak: Szilasi Pista már el is keserödik. A további két sorban pedig sajátságos ugrással az alapszöveg befejező sorait találjuk meg szinte változatlanul : „Nem sírok, nem sírok, sírtam már öleget, úgyis tudom azt mán : nem löszök a tied !" A második versszak az alapszöveget tükrözi lényegtelen különbségekkel : eladó lány helyett szép szűz leány van, az óra — mint már egyik mezőcsáthi változatban — hatot üt, s az ég, mint Lapújtőn, csillagos lesz : Este van, este van, hatot üt az óra, mindön szép szűz leány készül a fonóba, szögény Szűcs Maris is elindul magába, de a csillagos ég be is borult gyászba. Figyelemre méltó analógia, hogy itt az ég borult, Lőrincfalván pedig — mint láttuk — Szűcs Marcsa öltözködik gyászba. A folytatás (harmadik versszak) ismét csatlakozik a Szini-féle változathoz, a mennyiben annak második versszakából a két első sort szórói-szóra átveszi ; ezen túl azonban a változat mind jobban önállósul : a versszak második fele, valamint az egész negyedik versszak merőben új. Elsőbben is meghalljuk, hogy mit jelent a csillagos ég gyászba borulása Szűcs Marira nézve : Mert Szilasi Pista elindult utána, nem is sok üdőre ott vót a sarkába:
