Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Helyesírási apróságok. A szók kiejtéséről

egyéb ^-végű szók hatásánál fogva, (minő eke : ekét) — ezeket is rendesen e-vel írja : kezébe, kezére, nénjének, nénjétől." Melyik tehát a helyes? A szabály első része szerint az i ; da azért a második szerint az é. Hát olyan nehéz ma már a tudósoknak egy ilyen csekély dologgal is tisztába jönniök? A kisebb hatalmasságok ezzel már régen tisztában vannak. Az iskolákban már régen tanítják, hogy a rövid magánhangzón végződő szók, ha hozzájok ragot teszünk, rövid magánhangzójukat hosszúvá változtatják. Ezt a szabályt alkalmazzuk a személyragos szókra is ; tehát ha az eke szó utolsó e betújét meghosszahbitjuk a rag előtt, és lesz : ekét, ekék, ekébe, ekéből : meg kell hosszabbítanunk, vagyis ékezettel kell ellátnunk a személyragos név e betűjét is ; lesz tehát kezébe, kezére, nénjének, nénjétől, és így semmi szükség sincs a kézibe, kézire, nénjinek, nénjitől alakokra. Azt elhiszem, hogy némelyek így mondják, de azok rosszul mondják, rosszul írják; tanúinunk pedig azoktól kell, akik jól írnak és jól beszélnek. Az /y-ről az Akadémia füzetében a következőket olvassuk: „c. Az ly betűt az irodalom megtartja — ámbár a nyelvjárások nagy része j-vel, vagy 1-lel ejti — a következőkben s néhány más szóban : lyuk, selyem, hólyag, hályog, vályog, vályú, zsálya, pálya, gulya, gólya, pólya, hülye, bolyog ; kályha, mályva, polyva, golyva, bolyhos. Zsemlye, boglya, saroglya, máglya, fáklya ; gömbölyű, nyavalya, rokolya, nyoszolya, naszpolya; csoroszlya; ámolyog, somolyog, imbolyog, tévelyeg; hely (helyett), súly süly, moly, foly, mély. Sekély, csekély, fekély, személy, seregély ; sirály, homály, király; Mihály, Keresztély, Károly; mosoly, (mosolyog), komoly, goboly, coboly, bagoly, bögöly, fogoly, ráspoly, tarsoly, zsámoly, Ipoly, pőröly; zsindely, métely, pehely, kehely, guzsaly, padmaly, tavaly ; ily, oly, (ilyen, olyan, ilyes, olyas, olykor), mily, milyen, mely, melyik; gally, süllyed és sülyed; az ály, ély képzős nevek; veszély, aszály, apály, dagály, szabály, engedély, szenvedély ; aggály. Óhajtottam volna az Akadémiától hallani, hogy az ejti-e jól ki az ly-t, a ki j-t mond, vagy az, aki l-t. Mi