Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Helyesírási apróságok. A szók kiejtéséről

HELYESÍRÁSI APRÓSÁGOK. A SZÓK KIEJTÉSÉRŐL. Irta és 1905. év február hó 26-ári felolvasta Porcs János. Melyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A/lát 3 éve múlt annak, hogy a közművelődési egyesület * 1 a rendes felolvasások tartását elkezdte. A kezdők célja az volt, hogy a szépet a hasznossal, a mulattatót a komoly tudománynyal vegyítsük. A hallgatóság nagyobb része előnyt látszik adni a szépnek és mulattatónak; de ebből nem következik az, hogy olykor figyelmünket ki ne terjeszszük azokra is, kik szívesen szánnak néhány percet a komolyabb dolgok meghallgatására is. Bocsásson meg tehát a többség, ha én régi, megrögzött szokásomat követve, néhány percet kérek tőle a kisebbség részére, hogy eleget tegyek azon lelki vágyódásomnak is, mely engem szeretett hazám bájos nyelvéhez vonz. Nagyon, nagyon szeretném ezt a vonzalmat hazánk minden fiában és leányában, de különösen városunk minden lakosában felébreszteni. Ez legyen az én mentségem azért, hogy én most is a régi nótámat veszem elő és a magyar helyesírással fogok foglalkozni. A legutóbbi alkalommal, midőn a helyesírásról olvastam fel, megemlítettem, hogy a helyesírás alapja a kiejtés és a szók elemezése. Vita tárgyát képezte sokáig és képezi még ma is, hogy, melyik tehát az igazi alap. Az Akadémia egyiknek sem ad elsőséget. Azt hiszem, akkor járunk helyes úton, ha a gyökszóknál az irodalmi használat által szenté-