Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Március 15.

Borongó regg volt . . . Pilvax csarnokába A mécses lángja fázón libegett, Hogy útra keltek ók, a nagyok, hősök, Gigászok tollal, szavukkal erősök, Es jött a nép a zászlójuk megett. Ekkép hömpölygött Izraelnek népe És megfogant im az első csoda: A tudomány szent nászifrigyre lépett A szenvedély ly el, s már e sóvár népet Nem űzte vőn' szét Isten ostora. A serény aula falai ledőltek, A jerikói kürtnek szava dúl, Mester, tanítvány némán összenézett, Szívük megdobbant és csak egyet érzett ! Az egyetem is utczára vonul. Sodorta őket az a szent igézet És jött a másik égi jelenés . . . Egy nyomtatvány csak, hitvány a papírja, De krónikásunk ereklyének írja : Bár ez a szó is oly gyönge, kevés . . . Első gyümölcse a szabadsajtónak S a múzeumnál felharsan a szó, Tengerdübörgés mindegyik refrénje S kéjjel sikoltja ifja, meg vénje: Megesküszünk !. . . E dal nekünk való ! Budára még! Ott sinylik öreg Táncsics, Beszédes tollát önkény elvévé. . . A börtön nyílik, majd lehull bilincse S e napnak annyi mágus-fényű kincse A győzőket még dúsabbá tevé . . . Kocsit elő most! Itt vannak a mének Nemesbb náluknál hámba sose lép. . . Száguldnak Pestre és kendők lobognak, A rabkimentő fáradt boldogoknak A mint a hintót röpíti a nép.