Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Ünnepi beszéd március 15-én

állította a megtámadott magyarság elére. Nehéz idők voltak azok, tenger volt a veszély s csak Istennél a segedelem! Úgy látszott, hogy a magyarság napjai meg vannak számlálva és ekkor következett el a csodák korszaka . . . Kossuth szólt a nemzethez s szavára seregek állottak elő; nem voltak azok taktikailag kiképezve, csak annyit tudtak : győzni vagy meghalni! Egy jelszavuk volt; egy szó volt csak, hogy „előre!" Szava villámütés volt, mely megrázta a lelkeket, a kételkedést elnémította, megbátorította a félőket! Egy nemzet sorsát tartotta kezében, egy halálra szánt nemzet jogait védelmezte titáni erejével. A magyarság Önvédelmi harcának ő volt a lelke. S ha ritkult a honvédek sora, szavára újak léptek az elhullottak helyére ; reszkető agg, fejletlen gyermek, mind fegyvert ragadott, mert azt üzente, elfogyott a regementje! És egyszer csakugyan elfogyott! A.rónákon dombok nőttek, magyar vitézek sírdombjai; az ország különböző helyén akasztófát emeltetett a bosszút lihegő zsarnokság . . . Győzött a túlerő s iszonyú fájdalmával bujdosott a hazátalan legnagyobb magyar! Ne kísérjük el most örömünnepünkön, bujdosásának tövises utain; ne álljunk meg a túrini számkivetett szent hajléka előtt. Mindez csak volt! Ma már itthon van s csak teste porlad a sírban, dicső szelleme közöttünk él s mindig buzgóbban, mindig többen várják tőle az üzenetetet, mert, ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni. T. Közönség! A márciusi ifjúság híres aranybulláját azzal kezdte: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!" Van-e mi köztünk béke, van-e mi köztünk egyetértés? Bizony nincsen! A magyar a magyarnak legnagyobb ellensége s igaza van a régi versnek, hogy átok fogta meg a magyart, mert az együtt soha sem tart! Gyűlöljük egymást politikai elvek szerint, civakodunk felekezet s társadalmi osztályok szerint! Ami az egyiknek gyász, öröm a másiknak. Fájdalmasan érezzük megdöbbentő igazságát a közmondásnak, hogy nem boldog a magyar; sőt mind több, több annak száma, ki sírva megyén új hont keresni túl a tengeren! Márciusnak megszentelt ünnepe, taníts minket egyetértésre, plántáld szívünkbe a békesség szeretetét, hogy