Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Utazás Budapesten

szólva — sajnálok mindenkit, ki nincs abban a helyzetben, hogy János vitézt a Király-színházban lássa s valóban boldog volnék, ha az egész előadást néhány estére Miskolcra tudnám varázsolni. * De immár telik az időm. Sietnem kell, mert fölakarom önöket vezetni a királyi várba. Másnap délelőtt mentünk föl s első ízben a palota egyik falához épített Mátyás-kútja előtt állapodtunk meg. Hatalmas, 6—7 méter magas szobormű ez, melynek tetején kezében íjjal, lábainál egy elejtett szarvassal áll Mátyás, az igazságos. A sziklacsoportozaton, melynek odúiból innen is, onnan is víz tör elő, vannak elhelyezve a mellék-alakok, különösen a vizsla-kutyák szépek. Jól eső hazafias érzéssel nézzük azt a hatalmas szobormüvet, mely visszavarázsol bennünket nemzetünk múltjának legdicsőbb korába. Stróbl mester mintázta és én abban a szerencsében részesültem, hogy a művet először a mester műtermében láthattam. Bent, az u. n. belső négyszögben két kisebb méretű, bár szintén rendkívülien szép szoborcsoportozatot szemlélünk meg, az ú. n. Háborút és Békét. Mindkettőt Sinyey Károly mintázta s az utóbbi szelíd bájával különösen szép. Mindaz, tisztelt közönség, amiről én felolvasásom keretében megemlékeztem, külön-külön és egyenként is szótárgyul szolgálna egy-egy felolvasásra. S ha én mégis arra vállalkoztam, hogy rövid összefoglalásban végig vezettem önöket a főváros annyi értékes látványosságán, tettem különösen azért, hogy figyelmüket azokra felhívjam. Ezt pedig azért teszem, mert azt látom, hogy a magyar közönségnek az a kis része, mely utazni szokott, a külföldön kezdi el utazását, ahelyett, hogy itthon is megkeresné azt, ami szép. És ime, van a mi fővárosunkban is elég látni való. Negyvenöt órai budapesti időzésünk alatt mi mennyi mindent láttunk! De legkivált azért tettem, hogy figyelmüket sok olyan látnivalóra hívjam föl, ami fölött a főváros zajában könnyen elsíklik a tekintet. S még mindig felhívom valamire, amit önök közül bizonyosan kevesen láttak. . . . Szürke, minden pompa nélkül való lépcsőn hala-