Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Helyesírási apróságok. A szók kiejtéséről

itt-ott prózaírók is alkalmazzák." Ehez hozzá kellett volna tennie a szabályok írójának, hogy rosszul alkalmazzák az ilyen alakokat azok, akik a rím és mérték cégére alatt akarnak jogot követelni maguknak; mert a míveltebbek által elfogadott módon ragozni vagy nem tudnak, vagy nem akarnak. A névutókra tartozó szabályban ezt olvassuk: „A névutók ingadoznak, sőt a közül, mögül inkább ü-vel járatos, mint ő-vel. Az alól, elöl, felől névutók a honnan kérdésre inkább ó, ö-vel felelnek (láb alól, szem elől, dél felől). Viszont u, ü-vel szokás írni, a hol kérdésre felelőket: alul, belül, elül; Pesten alul, a határon belül (s mindig u ü-vel fölül, kívül, hátul, keresztül)." Erre a szabályra is az az első megjegyzésem, hogy ismerem ugyan ezt a megkülönböztetést és helyesnek is tartom, de csak hosszú ú- és w'-vel. így szebb is, jobb is; — sőt kétértelműséget is kerülünk el vele. Mi ugyanis kiejtésünkben különbséget teszünk az elül és elül, fölül és fölül szók között, míg az Akadémia egyformán irja az elül és fölül névutót és igét ; persze, hogy ilyen módon fölül azoknak, kik kiejtésöket nem tősgyökeres magyar emberektől sajátították el. Ideje volna már óvakodnunk a felülésektől ; mert, ha ilyen úton haladunk, nehéz lesz nyelvünket a sok gyomtól megszabadítaniuk azoknak, kiknek az joguk és kötelességök. „A stul, stül ragot rendesen u, ü-vel írják : apjóstul, tőstül'" így szól az Akadémia újabb szabálya. Erre is azt mondhatom, hogy nem rendesen, hanem rendetlenül írják ezt így, akik így írják ; mert nálunk apjostúl és tőstül szókat írnak, tehát hosszú ú és ü betűket, sőt írják ezeket stól, stől alakban is, így: apjostól, tőstől. Ezek közül is elég volna az egyik alak. Ezután egy olyan szabály következik, mely az eddigiek mintája szerint a „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" elv szerint készült. Ez a szabály így szól : „b. Az e végű személyragos névszók további ragozásában i-re változik az e, pl. keze: kézibe, kézire, nénje: nénjinek, nénjitöl. Az irodalmi szokás — részint a hagyománynál, részint