Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - A kávé

vidéke mindenben bő termését nem tudta értékesíteni, mikor pedig szegényebb vidékein az éhínség pusztított. Elmúltak ezek az idők. Ma már, legalább az élvezeti cikkek dolgában, világpolgárok lettünk. Nemcsak a gazdagok, de a szegények részére is könnyen hozzáférhető az öt földrésznek minden terménye, minden áldása ; a nagy világpiacon minden eladó, minden kapható és minden vehető. Vájjon azok közül, kik naponta reggeli, vagy uzsonnái kávéjukat fogyasztják, hányan gondolnak arra, hogy más földrész terményét élvezik. Ugyan ki ís törődnék azzal, hogy mennyi remény és csalódás forrása, hogy mennyi spekulációnak volt tárgya az a kávé, míg a csészébe jutott. Hány epekedő vágy és sóhaj kísérte feldolgozása alatt ott valahol B.-Arábia fensíkjain és Brazilia erdős vidékein, hol a kávészedés ép oly alkalom a házasságok szövésére, mint nálunk a régi jó időkben a szüreti idők voltak. A kávé ismertetése az általános és mindennapi használat folytán könnyű feladat lesz, de éppen az a körülmény, hogy a háztartásban jelentékeny kiadást képvisel, kívánatossá teszi, hogy úgy egészségi, mint takarékossági szempontból részletesen foglalkozzunk vele. Mikor és hol jöttek arra a tapasztalatra, hogy a kávé élvezhető cikk, azt biztosan nem tudják. Állítólag Keleten már Nagy Sándor idejében használták volna orvosságnak. Felfedeztetésének körülményeiről a perzsák közt több monda kering. Egy a többek közül így szól : Egyik szerzetes észrevette, hogy a legelőről hazahajtott juhok éjjel az akolban majdnem agyonöklelték egymást, holott máskor békében pihentek ezek a szelíd állatok. — Miután az eset többször ismétlődött, okait kutatták. Csakhamar észrevették, hogy a legelőre hajtott juhok egyenesen a kávécserjének estek s annak bogyóit mohón legelték. Ez okozta volna tehát a jámbor állatok éjjeli pajzánságát. Az a gondolat villant meg a szerzet főnökének a fejében, hogy vájjon nem jó volna-e ezekből a bogyókból rendtársainak is főzetni, kik az éjjeli szent imádságok idejét többnyire elalusszák. A kisérlet bevált, a kávé csakugyan elűzte az álmot, s ez időtől fogva rendesen kijárt a szerzeteseknek ez az ital. Használata Perzsiában Kr. u. 870 körül már általános