Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Fáraó népe

sok gyarló, emberi és tökéletlen vonást, a magas és felemelők mellett is. Ne gondoljuk azonban, hogy pusztán eme ferdeségeknek magunk egyéniségébe való beolvasztása által, őket dőreségeikben utánozva, képesek lennénk színvonalukra emelkedni, mert nem lehetséges pusztán a gyengeségek utánzásával azzá lenni, amik ők voltak nagyságukkal. Igaz ugyan, hogy a hétköznapi életben többnyire csak az apróságokban, a hibákban, a külsőségekben látjuk a nagyok utánzását, így a divat, viselkedés vagy a mániákban, de abban, ami őket igazán nagygyá teszi — a szellemök és tehetségeik ragyogásában — nem látjuk őket utánozni. Pedig az ily külsőségekben való utánzás csak olyan, mint a felidézett költő szelleme, mely a spiritizmus rejtelmeinek dacára sem szokott magasabb nivójú költeményeket mondatni a médiummal, mint a médium szellemi nivója. Felolvasásom felsorolásaiban óvakodtam a pompaduriádáktól vagy a közismert dolgoktól; akik tehát ily irányú ténykedésemet várták, azoktól ünnepélyesen bocsánatot kérek, hogy őket más módon untattam. Kútforrásaim felsorolására rövid cikkelyem kicsiny, így az ez irányban érdeklődőknek csak magánúton adhatok felvilágosítást, előre megjegyezvén, hogy a népszerű enciklopédiák erre nézve szintén felvilágosítással szolgálnak. (Pallas Lexikon.) Most pedig, hogy felolvasásom végére érek, köszönetet mondok mindazoknak, akik végig hallgattak, vagy végighallgatni óhajtottak és bitosítom önöket, hogy ha csak egyetlen egyet egy percig is szórakoztattam soraikból, úgy azt hiszem, hogy célom elértem és a mára kitűzött munkámat sikerrel végeztem el.