Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről

nagy ember sem emelkedik a közönséges ember nívóján felül, sőt gyakran mélyen jár alatta. így fordul elő az, hogy saepe dormitat Hontems (gyakran alszik Homérosz), vagy az, hogy a sokoldalú Shakespere-nek is vannak tökéletlen és ostoba gondolatai. Tintoretto festő, Tas so a „Gierusalemmc liberata" szerzője és gróf Alfieri költők belátják, hogy sok gyengét is teremtenek. Alfieri magát egy barométerhez hasonlítja, mert szelleme hol fenn szárnyal, hol lent jár. Hogy a teremtés pillanatai a gyengébbeket számra nézve felülmúlják, gyakran erőszakos és beképzelt módon sodorják magukat ihletbe a nagy alkotók. így Schiller akkor tud jól költeni, ha jéghideg lábvizet vesz. Gróf Pitt és Fox nagy angol államférfiak, csak sörözés után tudnak jól dolgozni. Paiselo olasz zeneköltő takaróba búvik, Milton az „elveszett paradicsom" megírója és Descartes párnákkal burkolják magokat, a francia Bossuet, a múlt idők egyik legnagyobb hitszónoka kendőkkel burkolja a fejét, a francia Cujas, a nagy jogtudós szőnyegre borul arcával, Leibnitz, a nagy matematikus csak fekve képes gondolkodni, Milton hátrahajtja fejét a szék támlányáról. Thomas és Rossini zeneköltők ágyban fekve és a nagy Rousseu a déli napon fedetlen fővel sétálva, teremtik meg nagy munkáikat. Haydn, a híres zeneszerző „teremtés" című müvét úgy írta meg, hogy — amint maga mondja — ha munkám nem akart folyni, egy kissé elvonulok és egy Ave Máriát imádkozván, ismét tudok dolgozni. Az olaszok nagy költőnője M illy réteken futkos és gesztikulál és kiabálva csinálta meg legszebb költeményeit. Petőfi verseit az őrület és józan állapot egy bizonyos átmeneti korszakában írja meg. Barátait a boros pohár mellől a budavári hegyre csalja és ott éjjel hosszú hazafias beszédet tart hozzájok, mondván : ezt el kellett mondanom, mert ihletségem belső tüze kényszeritett reá. Goethe, Klopstok, Voltaire, Sordini és Seckendorf (a nagy publicista) álmaikat használják fel thémának. Newton, Cardanó és Leibnitz álmokban matematikai levezetéseket oldanak meg. Mozart a zongora mellett ábrándozva, félig alva komponálja darabjait.