Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről

lesz érdektelen, ha egy igen nagy, nálunk kevésbbé, de a külföldön annál jobban ismert magyar embernek szentelünk egy-két perczet. Minket, a hétköznapi embereket bizonyos térre szorító korlátokat ő semmibe sem vett. Működésének fonala teljesen abszolút, őserejü és független volt. Ez a géniusz Bolyai János volt, ki a mult század elején futotta meg életpályáját. 12 éves korában letette a gimnázium, akkor még csak hat osztályának vizsgáját és 21 éves korában a geometriát és matematikát oly elmélet feltalálásával gazdagította, hogy a külföld ősz matematikusai őt utolérhetetlennek emlegették és lángesze előtt térdet hajtottak. De nemcsak a matematika terén, de általában a tudományok terén annyira lázba ejtette környezetét és ismerőseit, hogy bámulat tárgya volt mindég. 24 éves korában hadmérnök-kapitány, a hadsereg első matematikusa, első virtoúz hegedűse, de sajnos, legelső párbaj-vívója is. Hetenkint egy párbaja esett átlag ezen időre. 30 éves korában nyugdíjaztatta magát és már mint a katonaságtól kilépett hadmérnök, civil korában egyetlen napon végig verekszik egy ezrednek 19 tisztjével, kik közül többet meg is öl. E napon nincs nála más semmi, csak hegedűje, melyből minden párbaja előtt egy-egy bús magyar nótát húz magának és a nóta dudorászása közben Cyrano Bergerac-ként veszi le ellenfeleit sorba. Végre édes apját, a híres tragédiaírót is kihívja párbajra, aki azonban elkergeti magától. Domáldi birtokán éli le életének hátralévő részét gépei és különcségei közepette és 58 éves korában hal meg Marosvásárhelyen. Bolyai nem az egyedüli mély gondolkodó, a ki mániákban és teátrális dolgokban leli kedvét. Hasonlók voltak Lenaa és Montesquieu, kik csak izegve-mozogva voltak képesek dolgozni. Nyugodtan semmire sem képesek. Edison kaucsukot rág, miközben dolgozik, Lombroso több tollszárt fogyaszt, mint cikket ír, és ha a párisi ChampsElysées-n végigsétálva megpillantjuk Buffon gróf természettudós ércszobrát, nem is gondoljuk, hogy a komoly férfias vonásokkal dús arc birtokosa, azon célból, hogy kedvet kapjon a dologhoz, előbb tornyokban mászkál és kötelén ereszti le magát, mint egy holdkóros, vagy alvajáró s aztán nyugodtan dolgozik tovább. Carducci, Janteuill, Crebilion és Lom-