Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről

megárt, azt könnyű elképzelni, mert a parányi tűszúrást kardcsapásnak és a fuvallatot tőrszúrásnak érzik. A nagyok érzékének a végtelenségig, mint Mantegazza olasz fiziológus vagy Boiliau és Chateaubriand költők, kik oly féltékenyek dicsőségükre, hogy még a cipészüket sem engedik dicsérni, azt gondolván, hogy ezáltal megrövidíttetnek. De már egészen meseszerű a szentimentális melancholia nagy mesterének, Foscolo költőnek érzékenysége, ki midőn donnájának szerelmet vall és midőn az őt meg nem akarja hallgatni, kidobja magát a magas épület ablakján. Szerencsére azonban a leány hozzátartozói, kik a szobában voltak a függöny mögött elbújva (miként az ina is megesik), a magas palota ablakán kiugrottat az élet és a donna számára megmentik. Életét ugyan megmentették s a donnája az övé lett, de az a sok szép kesergő költeménye, amit az esemény után írt meg, arra vallanak, hogy avval nem volt nagyon boldog, akiért kiakart ugrani az ablakon. Gyengéd érzés és önismeret oly nagy fokának, mint azt ez embereknél kifejlődve látjuk, mindenkor az önbizalom és a hiúság szokott kísérője lenni. Hiúság és önbizalom oly fokban szokott meglenni a nagyoknál, amilyenhez hasonló mértékben csak képzelgő bolondoknál és világboldogítóknál szokott az előfordulni. A nagy Heine az önmaga hiúságát mentegetni akarván, a következőket mondja: „Az ember az állatok leghiúbbja, a költő pedig az emberek között a leglűúbb és ne feledjétek, hogy én költő vagyok." Az erényes Franklin Benjamin a szigorúan megtartott 14 mértékletességi erénye mellett a hibák közül csak igen nagyfokú hiúságát tudta önönmagának megbocsájtani. Philelphus nyelvész azt képzeli magáról, hogy ő értette legjobban a világon a latin nyelvet. Vigasztaló, hogy ezen képzelődésben egy 1500 évvel élt társa is vau s ez a római költők ősapja, Naevius, aki az akkori költök szokása szerint megírta sírfeliratát, mely megmaradt eredetiben a mai napig és következőképen hangzik: Iinmortales, mortales si foret fas flere, Flevent divac Camenae Naevium poéta ni, Qui post' traditu est Orci thesauro, Obliti sunt Romae loquir lingua latina.