Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről

Természetcsen kutatásunk ezt oly memoárok tanulmányozásának terén eredményezi, melyek igazak s őszinték s melyeknek egyedüli főcélja bizonyos kornak hű és igaz színekkel festett képét adni és nem hamis tónusokkal kiszínezve lekicsinylő, nagy Potemkinfalu-féle benyomást kelteni; mert — sajnos — bebizonyított dolog az, hogy igen sok, a történelmi valóságnak meg nem felelő dolog is, feljegyeztetett a memoár-irodalom terén, az írók fantáziájának termékeként, vagy mint tendáló és inkább a szerző óhajának megfelelő valótlanság, a megtörténtnek bélyegével ellátva. Hogy csak egy ilyen példát hozzunk fel, Zrínyi Miklós gyanús módon való halálának mondájára utalunk. De ha e naplók gyakran homályosítják is el a valót, és ha talán nem is kielégítő minden kíváncsiaskodásnak, vagy, ha igen gyakran két- vagy többféleképen is magyarázhatók cikkelyecskéik, mégis abszolút becsűek és igen gyakran árasztanak világos fényt egy-egy korszaknak szokásaira, életmódjára és nem ritkán derítik fel a világtörténelem ködös időpontjait. A memoár-irodalomnak azonban nem eme korszakalkotó, világszcénumi lelepzéseivel óhajt foglalkozni jelen felolvasásom, hanem inkább azon tulajdonságaiból kifolyó következményekkel, melyek bennünket inkább, mint embereket, mint pletykát és fecsegést szívesen percipiáló lényeket érdekelnek. Sőt ezek közül is csak azokra igyekszem főleg különösen kiterjeszkedni, melyek talán inkább különlegességükkel, furcsaságokkal és individualitásaikkal hatnak meg bennünket. Talán történetírók és tudósok e kis felolvasás keretében nem fognak találni ki nem vetni valót, de bonckésöktől nem félek, mert távol tölök, e helyen elrejtve sorolom fel azt, amit egy-két évi széljegyzeteimként összegyűjtöttem, mint olyat, ami talán néha oly ismeretlen oldalról fog megvilágítani egy-egy nagy alakot, hogy róluk Rousseaa-va\ elmondhatjuk: „ha az álarc leesik, megmarad a puszta ember s minden hősiség elpárolog". De térjünk most át azon jellemző és különleges tulajdonság-felsorolásokra, melyekhez mindenkoron példákat is kapcsolok, s melyek a nagyok képeit oly markáns vonásokban tüntetik elénk. Az a teátrális pózolás, mely nagyjainknak finom idegzetű lényével egyet képez, nem a legújabb