Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)
II. RÉSZ - Apróságok nagy emberekről
APRÓSÁGOK NAGY EMBEREKRŐL. harron, a 16. században élt legnagyobb hitszónok, egyik v —-* 4 bölcselet-erkölcstani tárgyú müvében (a Traité de la Sagesse-ben) azt mondja, hogy „az embernek legigazabb tudománya és tanulmánya nem más, mint maga az ember". Ha méltó tanulmányunk és tudományunk: maga a közönséges ember, mennyivel igazabb és méltóbb tanulmányunk és tudományunk lehet a közönséges ember soraiból kiemelkedő lángésznek, kiválóinknak, a nagyoknak stúdiuma. Nagy emberek élettörténetei, viszonyai és körülményei mindenkor kritika tárgyát képezték, képezik és fogják is képezni. Minden kornak, sőt minden nagynak meg van a maga Plutarkosza, aki tűvé tesz mindent, hogy a homályt és miszticizmust eloszlassa a nagyok életéről, azt a homályt és miszticizmust, mely lépten-nyomon kíséri a géniusz áldottait utain, mint a füst a lángot. Eme felderítések, eme plutarkoszi munkák azonban többnyire a történet számára szolgáltatják az adatokat és ha a híres és zseniális emberek lelkének kisebb mozzanataihoz akarunk férkőzni, úgy akkor ne a plutarkoszi munkák terén működjünk, hanem az önéletrajzok és memoire-irodalom terét válaszszuk ki munkálkodásunk színhelyéül. Mert az autobiographiák és napiócskák, valamint ezek töredékei telve vannak korszakalkotó fecsegésekkel, megfigyelésekkel és eseményekkel, elolvasások révén mind közelebb s közelebb hozzák környezetünkhöz a nagyokat, a félelmes magasságban felettünk megközelíthetetlenül trónoló hírességeket és fellebbentik a fátyolt egy-egy nagy esemény okának titkos rugójáról. Irta és az 1905-ik év február 11-én tartott ülésen felolvasta: Schindler Viktor.