Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Március 15.

MÁRCIUS 15. Irta és 1905 március 15-iki nemzeti ünnepélyen előadta Putnoki Béla. Sasok röppentek a Barg ablakára Alkotmányéhes, falánk szárnyasok, Vérünket itták, a húsunkat ették, S midőn hullánkat illőn eltemették: Még mindig korgott telhetlen hasok . . . Es erdő nőtt az ígéretnek földjén : Szurony-vasakból. Zárva volt az út, Sasok vijjogtak s messzi kéklő délen Egy próféta elindult nagy fehéren Allah földjére — ő volt az, Kossuth . .. De nincs oly füstje osztrák karabélynak, Mely eltakarhat tőlünk egy napot. . . Hozsannák napja, im idézlek Téged, Szálljon közénk le varázsos emléked, Neved bubája el nem múlhatott. . . S tizenkét pontnak hősi legendája, Csendüljön fel, miként győzelmi dal, — Egy maroknyi nép Európa hátán Álmából mint szökik fel s áll a lábán, Ha ráki altnak: Állj talpra magyar! Az volt a nap! Óh nem poéták napja, Nem lágybeszédü kobzosnak való . . . Kevés virág volt, mindig sírt az ég is Sehol verőfény, illatár — és mégis Tavaszt dalolt egy harci riadó . . .