Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

koron. Míg épségben volt, 3 egymásba tekergőző kígyót ábrázolt, melyeknek nyúlánk fejei háromláb alakot képeztek. Ehhez közel áll megint Konstantin császár obeliszkje, látszólag olyan roskadozó állapotban, hogy már 100 évvel ezetőtt összeomlással fenyegetett, de azért maiglan is szilárdan áll. Az Athmeidán-tér déli oldalán látható Ahmed szultán pompás moséje, 6 nyúlánk minarettel. A másik oldalán van a janicsár-muzeum, melyet szintén megnéztünk. A régi török katona világban viselt különféle ruházatokat mutatja be a tábori élet több érdekes jeleneteivel. Említésre méltó még ehhez közel az u. n. bíbor-szobor, melyet másképpen megégett szobornak is hívnak kormos színe miatt, pedig kormosságát a századoknak köszönheti, miután Kr. e. 450 körül épült és Phidias müvének tartják. Nemsokára a nagy bazárban voltunk, mely több egymást utcaszerüen keresztező boltozatos folyosóból áll s melyekben csupa boltok láthatók. E bazárban talán minden fel volt halmozva, amit csak a török birodalom becseset és érdekeset mutathat. Különösen a szép fegyverek, pipák, szőnyegek, sál-készletek, görög és török régiségek tűnnek fel, ki tudná mindezt elősorolni? Sok apróságot vásároltunk itt is össze. Mire mindezeket megnéztük, már esteledett az idő. Gyalog folytattuk utunkat a Galathai-híd felé, közben gyönyörködve átellenes parton fekvő városrészekben, hol a házak tömkelegéből feltűnően emelkedett ki a hatalmas, vastag és kerek galathai kilátó torony. Leérve a tengerpartra, sokáig elnéztük a nagy sürgésforgást, majd átmentünk a Szultán Validé-hídon, mely Stambult az aranyszarvon át Perával köti össze és visszatértünk szállásunkra. A vacsoránk megint csak tojásból, szardíniából állott, mert egyebet meg se mertünk kóstolni. A boruk, az meglehetős jó volt. Éjjel a folyton vonító kutyáktól nem sokat alhattunk. Másnap, április 7-én arra ébredtünk fel, hogy esik az eső. Gondolkoztunk tehát, hogy mitévők legyünk. Hajónk,