Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

tisztasági teendőket. A szemetet és mosogató-levet még a házakból is az utcára öntik, még pedig rendesen esténkint. Ilyenkor azután a kutyák sorba járják a házakat, hogy a kidobott hulladékokat felfalják. Van ilyenkor azután hadd el hadd! Különösen, ha az egyik utca kutyái a másikéval összetalálkoznak. Olyan marakodást, vonítást visznek végbe, hogy hallgatni is borzasztó. Perának magasan fekvő utcáiról egy hegyi siklón lementünk a tengerpartra s ott egy dereglyébe ülve — milyenek itt százával vesztegelnek, vagy hozzák, viszik a közlekedőket — átvitettük magunkat az „aranyszarv" másik oldalára, Stambul városrészbe, mely a régi Bizánc helyén fekszik. Felséges, de kissé félős dolog volt a tengeren e keskeny járművel keresztül hajókázni. Eleinte, mikor a jövőmenő gőzösök által felkorbácsolt hullámok sajkánkat csapkodni kezdték, ugyancsak megszeppentünk, de csakhamar megszoktuk e libegést, utoljára még tetszett is! így haladtunkban eszembe jutott, hogy én még nem is kóstoltam a tenger vizét; nosza, itt volt az alkalom. Amint az egyik hullám nagyon közel is férkőzött hozzánk, hirtelen kihajoltam és tenyerembe egy csomót felfogván belőle, szájamba vittem. Hanem bizony olyan kutya rossz volt, hogy majd baj lett belőle. Beh keserű lehet azoknak az állapotuk, a kik a tengerbe fúlnak, gondoltam magamban! Áttérve a túlsó partra, előbb megtekintettük az épen előttünk fekvő vasúti állomást, azután kocsira ültünk és a tolmács segítségével felkerestük a „Keleti Múzeum"-ot, melynek igazgatójához ajánló levelünk volt. E múzeum egy magyarországi kereskedelmi képviselet, hol mindenféle magyar ipartermék van felhalmozva oly célból, hogy azt a törökök megnézhessék és belőle rendelhessenek. Az illető igazgató magyar ember lévén, szívesen fogadott bennünket és mindjárt adott mellénk egy fiatal hivatalnokot, Dávid Barzileú uram személyében, ki román származású volt és így magyarul nem tudott ugyan, de a német nyelvet jól beszélte. Tolmácsunkra nem lévén szükségünk, kifizettük és elbocsátottuk. Dávid Barzeliú úrral azután elindultunk tovább szemlélődni, ínég pedig gyalog, egyenesen a Sofia templomhoz.