Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

mocsaras jellegűvé változott. E mély síkon a Duna ártere roppant nagy s a süppedékes talaj miatt a vonat több kilométernyi távolságon át mindenütt kőből épített töltésen halad. Jobbról-balról hatalmas kiterjedésű tócsák kísérik útjában. Mire ide értünk, ránk esteledett s mi egy szép tűzijátéknak lehettünk szemlélői. A mozdonyunk prüszkölve, dübörögve száguldott előre velünk. Haragjában, mert olyan sok utast kellett vinnie, csak úgy szórta kéményéből a szikrákat. Ezeket azután végig seperte két oldalt a vonat mellett és amint a vízben visszatükröződtek, valósággal tűzesőnek látszottak. Úgy nyolc óra tájban érkeztünk el a Dunához, mely méltóságteljes lassúsággal hömpölygött tova s a hold fényénél elragadó látványt nyújtott. Keresztül haladtunk az úgynevezett „Károly-hídon" és annak lábánál Csernavoda állomásnál megállapodtunk. — A rendelkezésünkre álló negyedórát az utasok legnagyobb része arra használta fel, hogy ezt a pompás vashidat, mely a Duna irtózatos szélességű két partját egymással összeköti, megszemlélje. A híd hat hatalmas kőoszlopon nyugszik és öt ábrándosan hajló vasív tartja össze részeit. Két végét gyönyörű homlokzat díszíti s e homlokzat két oldalán mindkét felől egy-egy óriási nagyságú érckatona áll őrt szuronyos puskájával, mintha a hídra vigyázna, hogy áradások alkalmával az öreg Duna valahogy el ne vigye. Az ezután következő vidék már emelkedettebb, úgy, hogy itt már kisebb-nagyobb halmok, sőt dombok is előfordulnak. Csernavoda is már egy ilyen domboldalon épült, arccal a Dunára. A kerektetejű mósék és karcsú minaretjeik önkéntelenül elárulják, hogy itt már törökök is laknak. Innen számítva, már csak másfél óra járásnyira feküdt a Fekete-tenger, tehát érthető az izgatottság, mely rajtunk, különösen a nőkön erőt vett, amint a tengerparthoz közeledtünk. Sokan már bánták is az asszonyok közül, hogy ilyen nagy útra vállalkoztak. Közben egyszerre elborult ; az eső is szemelni kezdett, a szél is fújt ; gondoltam magamban, jó lesz egy kicsit az utasokra rájuk ijeszteni. Elmeséltem nekik: milyen veszedelmes a feketetengeren utazni, hogy apám is, aki 30 esztendővel járt erre,