Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Nők szerepe az iparpártolás terén

A NÖK SZEREPE AZ IPARPÁRTOLÁS TERÉN. ost, hogy visszhangzik az ország az iparpártolás jelszavaitól, melyek sokszor elmondatnak, még többször leíródnak, de legtöbbször üres jelszavak maradnak, talán nem fog ártani a közfigyelemnek kedvező hangulatát felhasználva, itt a közművelődési egyesület rendszerint hálás közönsége előtt is egyet-mást elmondani az iparpártolásról. Különösen a hölgyközönséghez óhajtok szólani. A nőknek tudvalevőleg kevesebb alkalmuk van a magyar ipari beszerzési források iránt akár közvetve, akár közvetlenül érdeklődni. De — valljuk be őszintén — nem is oly túlságos nagy ez az érdeklődés. A mai kor mesterségesen felcsigázott igényeivel, a bosszankodásig kényes ízlésével — tisztelet a kivételeknek — a nők között találja meg legszámosabb hívét. Már pedig a kényes ízlés nem nagyon kutatja, honnan, mely forrásból eredő holmival elégíttetik ki. A fő az, hogy kielégíttessék. Jól tudom én, hogy minden szükséglet természetszerűleg a leggyorsab, legjobb és lehetőleg legolcsóbb kielégítésre törekszik. De nem gondoljuk-e s különösen nem gondolják-e hölgyeink, hogy ez a haza talán némi áldozatot is kíván minden fiától, így honleányainktól is? Ha e haza sorsának jobbra fordulta, felvirágzása, meggazdagodása az ipar sorsával forrott össze, ha a magyar nemzet hatalma minden téren attól függ — pedig függ, ezt írta és fölolvasta 1905 március 19-én Wittich Andor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!