Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Bizodalmat nyújt és megerősít minket, S nem hagyja áldatlan harci fegyverünket ! . . . . . . Nem volnék én Mátyás, s nem magyar a népem, Hogy ha cselekednék s szólanék másképen! . . .« Nagyon tetszett a szó, — mit a király ejtett — A magyar uraknak, kik a király mellett Jó Budavárában udvarra gyültenek S ország elejeként vele sort ültének. — ».. . Kilenc véka ezüst, kilenc véka arany, Volt eddig a béke, most nagyobb ára van . . . Óvjon meg Istened magyarok királya ! Nem hiszszük, hogy hadad most velünk kiállja ! . . .« Szólt a követségnek egy hatalmas vénje S azután tisztelgett mindnyájok s elméne. — Hogy magára maradt Mátyás az urakkal, Szólt ő kigyelmökhöz ilyetén szavakkal : ». . . Csőstül terem a baj . . . szálas a szerencse . . . Boldogulásunknak rejtve a kilincse; Csak, ha felismerni tudjuk csínját-bínját, Evezhetünk éltünk sziklás folyamán át !.. . . . . Észt adott az Isién, hozzá akaratot ! E kettő együtt már sok sikert aratott ! . . . Rövidesen egy szó néha százzal ér fel, — Minek is játszanám tovább a beszéddel — Itthon nem igen van rendében a széna ! Tudjuk egyik-másik úrnak mi a célja. A garázdálkodó gaz cseh zsebrákokkal — Tudják kigyelmetek szint' — hogy mi sorunk van? . . . Ember kell a gátra, ha jő az áradat ; Körömszakadtáig védelmezd házadat ! . . . Érti kigyelmetek, Mátyás hova céloz, Most, hogy szavaival tettekre acéloz ! ?« — így a hollós király . . . Hatalmas igéit, Melyek lehatottak az urak szívéig, Megértették nyomban! . . . Dörgött is az » éljen !« S Ígértek az urak hadakat serényen . . .