Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Hálával, örömmel gondolt királyára S másnap a futárral indult föl Budára. ». .. Megköszönöm — úgymond — a király jóságát Személyesen adok színe előtt hálát. Felajánlom neki karomat, kardomat ! — S még akkor is mennyi tartozásom marad!?... . . . Isten ! nagy királyok hatalmas királya ! Te áraszsz kegyelmet áldást a királyra! . . .« . . . Budán ekkor éppen az országos rendek, Mint az ország színe-java gyülekeztek . . . . . . Több ész többet gondol s inkább jut nyitjára, Hogy mi szolgálhat a két haza javára . .. — így gondolta Mátyás s azért hívta őket Föl Budavárába, tanácstétel végett. Fontos volt nagyon a tanácskozás tárgya S Mátyás az urakat szinte leste, várta. . . . Nagy Törökországnak hatalmas császárja Kivan feleletet Mátyástól és várja, Aranyat, ezüstöt véka számra kéret S Budára követség érkezik e végett. ». . . Kilenc véka arany tetejével mérve, Ezüst ugyanannyi, akkor kész a béke !...,« — így szólnak a török császárnak követi, Mire Mátyás szint' oly büszkén odaveti: ». . . Szépen cseng az ezüst, szépen cseng az arany Szépen cseng a szó is, ha foganatja van : De szebben cseng a kard s harci kürtök szava S legszebben a csaták kinyert diadala ! . . . Azért vitéz urak! császárnak követi, Hallja' kigyelmetek — Mátyás ezt izeni : A béke malasztja kívánatos lenne, Török, magyar fegyvert egymásra ne fenne ; De, mert szégyenítő a békesség ára, Inkább síkra lépünk és döntő csatára ! . . . Isten ! ... a magyarok nagy dicső nagy Istene . . — S itt Mátyás s az udvar kalpagot emele —