Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

. . . Gondoskodó atyja az erőtleneknek; Mindenkit meghallgat, senkit el nem kerget. Segít a sorsával küzködő szegényen ; De a bűnöst sújtja s bünteti keményen. ... Azért bűn ajkadon minden szó, mely vádat Képes rá mondani. Vigyázz ! meg ne bánjad ! . . . Vendég vagy váramban, ne élj vissza vele S ne legyen ajkadon a szó tiszta epe ... Jogaid tisztelem, de a királyt jobban S félek, szelídségem vad haragra lobban ! ... Ne mondj ítéletet, tévútakon járva, A koronás főre, a hollós királyra ! . .. . . . Belátod barátok nem lehetünk már most ! Nem szeretnék váram területén pártost. Már pedig úgy látom, legfőbb szenvedélyed Pártoskodás lenne s rontanád a népet ! . . .« — Akkor Isten áldja Kávássy uramat, — Szólott Mátyás király — folytatom utamat, Fölmegyek Budára s beállok királynak . . . Akihez a népek majd búcsúra járnak ! .. .« Ezzel sarkon fordult és vissza se nézett ; Elhagyta a várat, el a várvidéket . . . .. . Harmadik héten az itt történtek után Levéllel érkezik Budáról egy futár. Pár szó a levél, de sokat rejt magában ; Kigyúl egy gondolat Kávássy agyában. ». . . Ő volt! — így szól — ő volt! felséges királyom, Aki álruhában próbára tett, — látom ! . . .« »Ime még egy levél! — szólt a futár s Györgynek Még egy levelet nyújt. — Ez is kigyelmednek Szól és átadni így rendelte a király, Aki kigyelmedtől viszont írást kíván ! . . . — Nagy volt ez a levél, vastag pergamenten. — Kibontotta György és elolvasta menten. -— Adománylevél volt Szarvaskő váráról ; Jutalmul ezt kapta György a nagy királytól.