Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

rosok nevelése, a műipar fejlesztése sokkal könnyebb feladatként fog előttünk állani. Csak a hazai művészet, a honi műipar termékeit vegye pártfogásába a magyar társadalom, ami pedig kötelességtudásától és hazaszeretetétől el is várható, s a művészet, műipar mihamar tovább fog fejlődni hazaszerte. A művészi érzékre nevelt legifjabb nemzedékből előállandó társadalmunknak hazaszeretettől áthatott buzgalma pedig majd felvirágoztatja azt a jövendőben. Mert bizony a jelenre elmondhatjuk, hogy nagyobb múipari tevékenység és rendszeres iparművészeti szakoktatás csakis fővárosunkban van; vidéki városaink legtöbbje még a tétlenség mély álmát aluszsza. Vájjon jön-e? és mikor jön már az a tisztító vihar, amely a tétlen nembánomságot, a vállalkozási, kezdeményezési élhetetlenséget legyőzve, az arra hivatott férfiakat, a takarékpénztárakban heverő tőkéket a kezdeményezés, a vállalkozás mezejére terelendi? Hogy pedig mielőbb eljöjjön, aggódva várjuk és kívánjuk mindannyian ! MISKOLCZY SIMON. KÖLTŐI ELBESZÉLÉS 4 RÉSZBEN. - 100 KORONÁVAL JUTALMAZOTT PÁLYAMŰ. Irta : Sassy Csaba. Jelige: »Ószi harmat után Nagy hegyeknek ormán Fújdogál a hideg szél. Nem sok idő múlván Sárgul hulldogálván Fáról a gyönge levél, Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél.« Báró Balassa Bálint. I. »Bucsuzni jöttem el, még ma megyek innen. Elmegyek, — ezt a szót de nehéz elhinnem. Nehezemre esik, de megteszem érted : Ne gyanakodjék rám tovább is a férjed.