Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

lődésére szolgál, első sorban leggazdagabb és legteljesebb iparművészeti múzeuma a világnak ; továbbá kisebbrendű állandó és vándorgyűjtemények, tárlatok, felolvasások kiindulási és központja, szóval halmaza mindazon eszközöknek, melyeket a kezdeményezés megszokása és a szabadszó és sajtó Angliában a művészet lelkes barátainak segélyforrásaiul kínálnak. Úgy, hogy ezt valóban az angol közízlés nagy nevelőjének lehet mondani.« Sokoldalú s mindamellett világos, egyszerű tevékenységét legjobban jellemzik e múzeum legelső titkárának eme szavai : » Meg vagyok győződve, hogy ha az ipar gyártmányainak nemesbítése ügyében két út közt kellene választanom ; vájjon ugyanis a nagy közönséget keljen-e oktatnunk, vagy pedig a kézművesek külön osztályát képeznünk és művelnünk? Bizonyára könnyebben érnők el a célt, ha mostani tudatlanságáról meggyőzve a közönséget, ferde ízlését helyreigazítjuk, mintsem, ha csupán magát a kézművest oktatjuk.« Megpróbálom röviden ismertetni a híres South-Kensington muzeumot Londonnak DélKensington nevű külvárosában egész telepe van a művészetek népszerűsítésére szolgáló intézményeknek: a világhírű múzeum, az iparművészeti törzsiskola, a gazdag könyvtár, nagy termek a nyilvános tanfolyamok, szakgyűlések és művészeti tárgyú felolvasások számára. Ezeken kívül egy nagy papir-, festék- és irónraktár, melyből a művészeti szakosztály a különféle iskolákat a lehető legolcsóbb áron látja el a szükséges tanszerekkel. Maga a dél-kensingtoni iparművészeti múzeum, egyike a legifjabb európai muzeumoknak, s mégis az iparművészet történeti tananyagát illetőleg a leggazdagabb és legteljesebb valamennyinél. A kép- és szoborgyűjteményén kívül a legteljesebb iparművészeti mintagyűjteménye van a XII. századtól máig. Annyira közkincsnek tekinti ezt az angol társadalom, hogy ennek színe-java, a fejedelmektől kezdve, valamint a leggazdagabb magángyűjtemények is időnkint átengedik műkincseiket, hogy azokat a nagy közönség itt kényelmesen tanulmányozhassa. (1853-ban a királynő 50 drb sévresi porcellánt, 1862-ben az angol arisztokrácia mesés családi