Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Március 15

nemzet, mintegy varázsütésre, álmából felserkent s egy szívvel-lélekkel a tettek mezejére lépett, amidőn néhány nap alatt tytáni munkát végezve, évszázadok mulasztását pótolta helyre. És bár nagy idő mult el a dicső napok óta, de azoknak fényét 56 év ködén keresztül is érrezzük, mert e napok emléke lángra lobbantja bennünk a honszerelem tüzét, felmelegíti a kérges szíveket, megtöri a közönyt, megtisztítja és felemeli lelkünket a szabadság Istenének oltárához ! S ilyenkor az aggok arcán szokatlan pír gyullad ki, a visszaemlékezés tüze ez, a régi dicsőség visszfénye, amely oly erős, hogy több mint egy félszázad múlva is bevilágítja, a dicsőség fényével árasztja el azt az arcot s belopja magát e fény melege abba a szívbe, amely egyszer mindent felajánlott a hazának, annak a hazának, amelynek nemtője most glóriával övezi a még élők homlokát s a halhatatlanságsugaraival aranyozza be a » korhadt fakereszteket«. S ilyenkor a íéríi karja megacélozódik, erőt merít a további küzdelemre, fogadalmat tesz e napon arra, hogy nem fogja elhagyni azt az útat, melyet a szabadság tűzcsíkokkal jegyzett meg. És ilyenkor lázba jön az ifjú. Mesét hall, csodás legendákat, tanul és lelkesül. Megfonja a rajongó hazaszeretetnek, az imádassál párosult tiszteletnek és hálának virágaiból azt a koszorút, amelylyel mindazt ki akarja fejezni, amit szíve mélyén érez, de amit oly nehéz szavakba foglalni, azután leteszi a nemzet atyjának, a nagy idők részeseinek, tanúinak és vértanúinak sírjára, leteszi a korhadt fakeresztekre, az ércre, amely ércnél ezerszerte maradandóbb az ige, az eszme, amelyet jelképez. Agg, férfi és ifjú, gazdag és szegény, felekezet és osztálykülönbség nélkül együtt áldoz a mai napon a szabadság templomában a honszerelem oltárán. # Jöjj tehát márciusnak ifjú leánya, vidd vissza képzeletünket még messzebb, Beregszász piacára, a zborói száz hárs alá, a havas tetejű Beszkidek ölébe, ahol először bontották ki II. Rákóczi Ferenc zászlóit, melyeken e két szó ragyogott : pro libertate !