Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)
II. rész - Bródy István
hogy a jelen pillanatban nemcsak a filozófia, de a munka géniusza is a középiskola felé tekint. Rövid fejtegetésem során kiemelt bölcsészeti célt, amelynek a takarója alatt még más nemes haszon is rejtőzködik, a középiskolai pedagógia van hivatva elérni. A pedagógiai módszer a hivatott pedagógusok kezeibe van letéve. Kitűzött célomnak megfelelőleg, a módszer kérdésével jelenleg nem foglalkozhatom ; itt csak a középiskola nemes ideálját igyekeztem vázolni és ennek megfelelőleg óhajtom, hogy a filozófia, a tudásnak ez a bájos Múzsája mindenkor mosolygó arccal és ragyogó szemekkel, a társadalom pedig reménykedéssel, bizalommal, szeretettel és jóakarattal tekintsen ama csarnokok felé, melyekben a jövő társadalma, a jövő Magyarország nyeri eredményes kinevelését. BARDY ISTVÁN. Irta és 1903. november 23-án felolvasta Balogh Bertalan DA LENT, az erdélyi havasok alján, mindenki azon csodálkozik, hogy mi történt Bárdy Istvánnal. Mikor ezelőtt három évvel megkérte a szép Uzon Martha kezét, jó barátok, atyafiak, közeli meg távoli ösmerősök, mind-mind egytől egyig, aki csak valamikor átlépte az Uzon-ház küszöbét, nem győzték eléggé rábeszélni az öreg Uzont, hogy egyetlen leányát csak ne adja ahhoz a a gézengúz, könnyelmű, vérben fürdött, kártyás, meg nem tudom én milyen Bárdy gyerekhez, aki a maga korhely, kicsapongó életével sírba vitte az özvegy édes anyját, elverte a vagyonát, párbajban másvilágra küldte a legjobb barátját, stb. — Megbűvölte a lányomat, nem tehetek róla ! volt mindegyikhez az öreg Uzon válasza. Aztán sorra vették Márthat. Ez a gyönyörűséges szép lány jóságosan mosolygott valamennyinek a szeme közé s csak annyit mondott :
