Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Hogyan védekezzünk a párbaj ellen

HOGYAN VÉDEKEZZÜNK A PÁRBAJ HELEN ? ALAHÁNYSZOR halálos kimenetelű párbaj hírét hozzák v az újságok, a társadalom mindannyiszor megmozdul és keresve-keresi a módokat s eszközöket, melyeknek segítségével a párbajt — kiirtani lehetne. Sajnos azonban, ez a nagy buzgalom nagyon is rövid ideig szokott tartani ; amidőn az őszi szél fuvalmára az áldozatok sírhalmán nőtt virágok hullatni kezdik leveleiket, a nagy garral hirdetett párbajellenes mozgalom is lankad s pár hónap múlva feledésbe megy minden ; az emberek újból derűre-borúra párbajoznak, ontják egymás drága magyar vérét ! Már pedig a társadalom alkalomszerű mozgalmainak soha sem volna szabad hatás és eredménynélkülinek maradni, még kevésbé akkor, ha a küzdelem céljának elérésére komoly, nemes eszközökkel, igaz meggyőző érvekkel küzdünk, ha mellettünk van az igazság. Miben leli hát magyarázatát az, hogy miként a temető virágait az őszi szél fagyos fuvalma, a párbajellenes mozgalom lelkesedését a rideg, sivár közöny öli meg? Feltétlenül abban, hogy a párbajellenes liga nem az adott viszonyokhoz alkalmazkodva választotta meg eszközeit. A legnagyobb hibát pedig akkor követte el, midőn a párbajt rövid idő alatt, szinte egy csapásra akarta kiirtani. Ez pedig egyszerűen lehetetlen, mert mindaddig, míg nálunk a külső becsület értékét felülemelik a belső becsület értékén, míg a katonatisztek a lefokozás veszedelme alatt kénytelenek párbajozni, míg az országgyűlési képviselőket a parlamenti szólásszabadság és felelőtlenség a fegyveres elégtételtevésre és adásra utalja, míg a társadalom egyes rétegeiben az erkölcsi halállal egyenlőnek tekintik, ha valakinek elintézetlen lovagias ügye van, addig nálunk párbaj mindég lesz. Jelen viszonyok között tehát csakis a haszontalan vérontásnak vehetjük és kell elejét vennünk. Olyan esetekben, hol porig lealázott becsületéért, megrabIott boldogságáért vesz valaki fegyveres elégtételt, ma még írta és 1903. okt. 18-án felolvasta pusztai Erdőssy Vilmos.