Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)
II. rész - Deák Ferenc emlékezete
kemény magatartásától a kiegyezés sikerét, a másikon meg nagyobb követelésekkel léptek fel, készek levén tovább is függőben tartani a kiegyezést. A vezér szilárdsága, következetessége, mérséklete felköltötte az uralkodó bizalmát s megnyugtatta a parlament és az ország többségét és lehetővé tette, hogy nemzet és király egymással kibékülve, helyre álljon az alkotmány. Deák művét megkoronázta a koronázás. Országos öröm, túláradó lelkesedés, káprázatos keleti pompa között tették az uralkodó fejére Szent István koronáját. Az ország első polgára szerényen elhárította magától ezt a feladatot, sőt meg sem jelent a koronázási ünnepélyen, hogy az előre látható tüntetéseket kikerülje. Nem vállalta el az ország kormányának vezetését sem. Elete célját elérte, ezután már csak arra vigyázott, hogy alkotását veszély ne érje. Gazdagság, rang, kitüntetés után soha nem vágyott. És vájjon van-e kitüntetés elég fényes, rang elég magas, mely az ő nagyságáig fölért volna? Van-e olyan mérhetetlen vagyon, mely az ő erkölcsi gazdagságának értékével mérkőzhetnék? Midőn a király szóba hozta kitüntetését gróf Andrássy Gyula előtt, ez azt felelte: Felséged bizonyára a világ egyik leggazdagabb uralkodója, osztogathat rangot, kitüntetéseket, de Deáknak nem adhat semmit. De bizonyára érezte s érzi a király is népével együtt azt a mélységes hálát és hódolatot, melyet Deák hazafiúi érdemei, fönséges jelleme, lángelméje iránt a hon minden hű fia és leánya utolsó szívdobbanásig érez. Királya és nemzete nem adhatott életében neki semmit. A rajongó hódolattal övezett királynénak nemcsak emlékül szánt arcképét, de egyszerű virágcsokrát is visszautasította. A virágcsokor helyett hát koszorút köttetett, de — fájdalom — csak a koporsójára. Imáját, könyeit, koszorúját hozta el a nemzet nagy halottjának ez a jó nemtő, a hálás lelkű királyné, aki nemes szívének rokonszenvével hűséges támogatója volt Deák kiegyezési munkájának. S elhozta a nemzet is a maga mélységes gyászát ; egy ország fájdalma borongott a ravatal felett, a népek millióinak szemében gyász köny ült. Az országgyűlés pedig elhatározta, hogy Deák Ferencnek a haza körül hosszú évek során át