Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Maga Mátyás király volt kiadó násznagy S megköttetett a frigy csendben mindjárt másnap. — Gyönge volt a leány, szükség volt a férjre, Aki támogassa, oltalmazza, védje. . . . Bezzeg örült a vár úrbéres vidéke ! . . . Szenvedéseinek szakadt ezzel vége. — Az új pártól vártak enyhet, boldogságot ; Önkény és zsarnokság helyett igazságot ! . . . III. Az őszt tél követte. Fenn a hegyek ormán Hókristálylyal játszott a téli napsugár. Még alig pergett le malmán az időnek Rövid pár hónapja a tizenkettőnek; Midőn látogatni indul Mátyás újra S Dédes vára alatt kis sípját megfújja. — Vidékét, falvait már sorra bejárta S mindenütt boldogság mosolygott reája. , . . Mátyás sípjára jelt adnak a várfokán S lehull a dobogó készséggel, szaporán. S hogy fölérne Mátyás a vár piacára, Kávássy György s neje Szentkereszty Klára Nyájasan fogadják — pedig nem is sejtik, Hogy az álruhában Mátyás király rejlik. Látja Mátyás, szükség nincs itt álarcára; — Szinte restelte, hogy így lépett a várba. — »... Még is ... meg kell tudnom, nem változtak-e meg? S rólam, a királyról, mint vélekednének ?« — Tűnődve magában, gyorsan határozott S így szólt Kávássyhoz: » Szegény vitéz vagyok!... Nemesi levelem a szívemben hordom ! Összes gazdagságom régi acél kardom ! . . . Szentkereszty Ádám uramat keresvén, Hogy segítne rajtam s lelkem nagy keservén !