Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

»Uram ! Mátyás király ! Felséges jó urunk ! Fogadd alázattal teljes hódolatunk! Újra gyógyítottál e nemzet sebein . . . Újra segítettél elnyomott népein . . . Újra diadalt ül a hit, az igazság S méltó büntetését vette a rút gazság ! . . . Igazi atyja vagy elárvult hazánknak, Melynek jóléteért lelked annyit fárad !« — »Köszönöm ! Dicséret azonban nem illet, Mert amit tettem, azt királyi tisztemnek Megfelelve tettem !« — Mátyás így válaszolt — »Sa kiszenvedettért most imádkozzatok! . . .« . . . Ünnepélyes csendben a holt tetem körül Mindenki ájtatos imádságba merül . . . . . . Zokogva sír szegény Szentkereszty Klára, A kiszenvedettnek árván maradt lánya. . . . Kávássy György pedig, az ifjú levente — Arcán a fájdalom könnyét törölgette. — Imádkozás után Mátyás a rendekhez Fordult beszédével s így szólott ezekhez : »A bún elvette hát büntetése súlyát ; Nyerje az erény is most méltó jutalmát ! . . . Itt ez árva lányka és vitéz levente Szívem rokonszenvét teljesen kinyerte. Igaz mind a kettő ; nemes, tiszta lélek S kiállották rendjét a próbavetésnek. S mivel ma szívüket fájdalom is érte, Kétszeres legyen a jutalom mértéke! .. .« így a király ... s minthogy Szentkereszty Ádám Elhunyt és nyugalmat talált örök álmán, És mert Mátyás a két ifjú szív titkába Bepillantott; Dédesvárát birtokába Adta a fiatal nemes leventének, Mint az elhunyt várúr unokaöcscsének. S hogy a lány se vallja e változás kárát, A szép leventével nyerte vissza várát . . .