Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Leszállt a dobogó ereszték láncain, Csikorogva fordult nyirkos sarkvasain. S mikor a kapunak nyílását kitárta, Mátyást a kapuban már két csatlós várta. — » Lépjen kend be!« — szólott az egyik zordonan. — És Mátyás belépett nagy alázatosan — »Honnan jön kend?« — Kérdi a másik kémlelve. — »Messze útról ! « — mondta Mátyás megfelelve. . . . .»A királytól hozok fontos üzenetet, Azért a várúrhoz tüstént vezessetek !« »Lassan siess komám ! — szólt a csatlós hetykén. Urunk nincsen itthon ; erdők rengetegjén Szarvasra vadászik, légy hát türelemmel A királytól hozott fontos üzenettel. Ma — tudom — nem beszélsz vele jámbor ember, Azért üzeneted csak holnapra tedd el !« . . . . »Amde sürgős az ügy s halasztást nem tűrhet. Meghagyta a király, hogy utána küldjek, Ha honn nem találnám Szentkereszty urat, És hivasson haza, akármerre mulat !« — »Nekünk — jámbor ember — legelső az urunk; Más ember fiának szót nem fogadhatunk. Itthon ő a király s parancs ellenére Nem lenne tanácsos állani elébe !« »Szép és helyénvaló az ilyen szolgálat, De most uratoknak kárára szolgálhat ; Mert gondoljátok meg, a király kívánja, A legelső ember, uratok királya !« — »Mind hiába jámbor! ... a csatlós így felel. — Király, vagy nem király, — kend értünk nem felel, Ha hibázunk. Mondom, senkit sem ismerünk, Csak urunkat, aki parancsolhat velünk !« — »Nem jól van, ha így van ! No, de másként lehet, Csatlós uraimék ! még minden megjöhet ! Fordulhat az idő, mint a kocsikerék; Elsőből utolsó, hitványból lesz derék ! . . .«