Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Kávássy György

Lábainál apró falvak fehérlettek, Melyeket szorgalmas jobbágyak emeltek. — Visnyó, Szilvás, Dédes, Málinka, Tardona, Mind e falvakhoz just a várúr tartana ! Érzik is a falvak szorgalmas népei A vár zsarnokságát, mely őket terheli. Nagy a robotjuk, mint sehol e hazában S egynek sincs nyugalma csendes otthonában. Nap-nap mellett űzik őket erre-arra, Majd az úr dolgára, majd meg vadászatra ! — A Bükk rengetegje nagy vadakban gazdag És a várúr nap-nap mellett űzet, hajtat ! Most is kora reggtől künn a rengetegben Űzi kedvtelését. Kényelmes nyeregben, Tüzes paripáján a vadak nyomába'. Vágtat mint a szélvész; viszi paripája. Nem úgy a csatlós nép s a szegény jobbágy had, Amely gyalogszerrel a hajszában fárad. S pihenést csak késő, sötét este nyerhet, Mikor a zsarnok úr kénye már beteuert ! De hagyjuk őt a Bükk vad rengetegébe S lássuk Mátyás királyt, hogyan jár végére Próbatevésével a várúr dolgának, S hogyan szerez érvényt királyi jogának? Lássuk a nagy, hollós király működését, Hogyan védelmezi ügyefogyott népét; Hogy emel oszlopot a szent igazságnak S hogyan szegi nyakát a rút gonoszságnak? . . . . Este volt ; őszi est, mikor Mátyás király Dédes vár alá ért s megállt falainál. Föl volt a dobogó tölgyfa hídja vonva, De kapuja tornyán a zászló kibontva. Jelt adott hát Mátyás, annak rendje szerént S mint utas a várba bebocsáttatást kért. — »Ki vagy!? Jelszót !« — hangzott le a várfokáról, — »Jó barát — mond Mátyás — jelszó: Ádám bátor!«