Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Miskolczy Simon

Őszi harmat után az erdőn Hulló levél közt bujdosom : S el nem takarja semmi-semmi Az én sorvasztó bánatom. Őszi harmat után az erdőn Kél hűs, fagyasztó esti szél, A kis madár előle akkor Puha, meleg fészkébe tér. A kis madár fészkébe tér meg, Van mindnek fészke, otthona: És énnekem nincs otthonom se, Nem is lesz tán soha, soha . . . Őszi harmat után az erdőn Támad fagyasztó esti szél, A Bükk-hegyek letarlott ormát Hóval lepi be majd a tél. Hóval lepi a szürke tél be Karmazsin csizmámnak nyomát: S a végzet mégis egyre üz — hajt — Csak bujdosom tovább ... tovább . . . Bujdosó hajdú lesz belőlem, Úgy élem le az életet. .. Ütöm, vágom, ahol csak érem, A törököt, a németet. Tanyám az erdő, tél havazza Karmazsin csizmámnak nyomát; Szívemben gyötrő lelkiharccal S egy halovány, bús asszony-arccal Csak bujdosom tovább . . . tovább.«* * A Miskolc, Csaba, Szolga-Győr, Ziliz, Sáros-patak és más községek egykori földesura, a féltestvérének, Árky Andrásnak megöléséért II. Mátyás királytól 1613-ban nótáztatott Miskolczy Simon Deák itt megénekelt históriájára vonatkozó történeti adatok feltalálhatók Borsodvármegye levéltárában, valamint a Losonczi Lossonczy és a Miskolczy-Simon család kezénél levő egykorú okiratokban.