Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

Látnivaló tehát, hogy a művészi nevelés kérdése az egész művelt világot foglalkoztatja. Könyvek, röpiratok, cikkek jelennek meg és foglalkoznak vele nap-nap után. Angliában és Franciaországban már kezdik didaktikailag is feldolgozni a művészeti nevelés kérdéseit. Legutóbb a brémai múzeum igazgatója, dr. Pauli Gusztáv egy a bécsi Zeit-ban közzétett cikkében fejtegette ezt a kérdést. A pedagógusokhoz fordulva azt mondja, hogy »nem műértők és tudósok nevelése itt a főcél, ezt majd elvégzik a művészek és tudósok a maguk körében ; hanem kizárólag a legifjabb generációnak az esztétikai képzése a legzsengébb kortól kezdve — hogy úgy mondjuk — mintegy ösztönszerű nevelése a művészi érzékre.« Ezért sürgettem én a tavalyi felolvasásomban városunk tanerőit, hogy a hamburgi Lehrer-Vereinigung für Pflege der künstlerischen Bildung és a fővárosi tanítók művészeti egyesülete mintájára szintén egyesült erővel lássanak hozzá először az önképzéshez, hogy aztán a legifjabb generációnak nevelése alkalmával megadhassák az első impulzust a művészi érzék ösztönszerű fejlesztésére. Úgy képzeltem én, hogy nem utolsó dolog lett volna az, ha a kormány és a felsőbb tanügyi fórumoktól mihamarább hozzánk érkezendő kezdeményezés városunk tanerőit már a szervezkedés munkájában találta volna. De visszatérek tárgyamhoz. Hazánkban a kormány csak a hetvenes évek óta, de leginkább az utóbbi két évtized alatt igyekezett a műipari oktatást rendszeresíteni. A társadalom azonban még most sem igen siet segítségére. Pedig a társadalom ezerkezű tevékenysége nélkül az állam sem sokra mehet ; sőt a társadalom közönye még a már fejlődésnek indult műipart is megölheti. (Példák rá a mi híres porcellángyáraink, üveggyáraink, a helybeli agyagipar és a sajó-szentpéteri üveggyár stb., amelyeket a cseh üveg- és porcellánipar termékeinek hazánkba beözönlése ölt meg.) Minő más a helyzet a külföldön ! »Ott a társadalom fejlesztőleg, képzőleg hat a művészetre, eszméket gyűjt, hangulatot kölcsönöz, színt és jellemet ad a művésznek. Míg