Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

nek lakossága 5 milliónál nem több. Van-e Belgiumban vagy bárhol a világon iparág, mely 1200 embernyi munkaerővel s anélkül, hogy a tőkeerőt igénybe venné, ily eredményt tudna felmutatni? . . .« Nemzetgazdasági szempontból tehát a művészet azon iparág, mely legtöbbet jövedelmez és legalkalmasabb arra, hogy a közvagyont növelje. IV. A német népek művészetének fejlődését nagyban elősegítette éppen az a szétdaraboltság, amelyben az egységes német birodalom megalapításáig, 1870-ig voltak. Harminchat kisebb-nagyobb fejedelemségnek ugyanannyi fejedelmi udvara, akárcsak a reneszánsz fénykorában az apró olasz fejedelemségek udvarai, mind egy-egy művelődési központ vala, amelyekből a műveltség és a művészetek nemesítő hatása áradt ki és besugározta a szövetséges államok minden tájait. Valamint az olasz kényurak s a korukbeli pápák, éppen úgy a német fejedelmek sem öntudatos, magasabb nemzetgazdasági elvekből kifolyólag segítették virágzásra a művészeteket, hanem az egyéni kedvtelés, hiúság és tekintélyhajhászás a fejedelmi udvar és székváros minél díszesebbé tételére nagyon jó eszköznek találta a művészeteket. És e fejedelmi udvarok legtöbbjében a művészetpártolás még a reneszánsz korból és azóta hagyományként szállott át a legújabb korra. A mai nagy német birodalom majd minden városában alakultak festőműhelyek már a reneszánsz korában. így a XIV. századtól kezdve keletkeztek iskolák Kölnben, Prágában, Nürnbergben, Augsburgban, Ulmban, Bambergben, Kolmárban stb. A német festőművészet reneszánszát éppen az augsburgi és nürnbergi iskolák versenye teremte meg. Az V. Károly császár nürnbergi fényes udvarában a magyar származású Albrecht Dürer volt a művészfejedelem, ez a lankadatlan tevékenységű, termékeny őse a német művészet világhírének, augsburgi híres kortársai Holbein és Kranach ; előbbi Angliában, utóbbi Szászországban terjeszté a művészet igéit.