Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

Ezek után az iparművészeti bizottság elismeri az iskolát, melyet a helyi bizottság igazgat és küld képzett rajztanárt. A rajztanár köteles az elemi és népiskolák növendékeit és az ezekkel egy időben jövőket oktatni a rajzra. Azonfelül köteles esti tanfolyamot nyitni hetenkint legalább három órán a kézművesek számára, személyenkint 6 pence (30 kr.) tandíjért. A rajz-tanfelügyelő évente többször megjelenik váratlanul, rögtön próbarajzokat készíttet a növendékekkel, majd azokat osztályozva, az arra való rajzot jutalmazza. Minden jutalmazott rajz a rajztanárnak 20—30 frtnyi jutalmat jelent, hogy az egyéni dicsvágyat anyagi előmenetellel is sarkalja De a rajztanfelügyelő látogatását megelőzőleg az iskola bizonyos számú, kitűnő rajzmintát kap, a melyek után a növendékek kellő idő engedésével pályázati rajzokat készítenek. A felügyelő a rögtönzött vizsgálat után előkéri a pályázati rajzokat s ha valóban sikerültet talál köztük, azt éremmel jutalmazza, a helyi éremmel, mely az iskolának 10 shilling (5 frt) jutalmat jelent. Ezt azonban az iskola nem készpénzben kapja meg, hanem ugyanolyan értékű művészeti szakmunka, metszet vagy műtárgy alakjában. Ily módon gyarapodik az iskola mintatára. Az érmet nyert tanulónak (prizestudent) pedig egy évi tandíját elengedik. A helyi éremmel kitüntetett rajzokból évenkint minden iskola felküld egyet-kettőt az iparműv. szakosztályhoz Londonba és ezek itt együttesen pályáznak a nemzeti nagy éremért Ez az u. n. Nációnál kompetition. E nagy jutalom a nyertes iskolának 10 font Sterling (100 frt) jutalmat hoz, a mely azonban ismét csak az iskola minta-gyűjteményét és szakkönyvtárát gyarapítja, mert ez képezi a rajziskola fő gazdagságát és a sikeres oktatás feltételét. »Mert hisz a jó minták — mondja Keleti — az igazi oktatók, a rajztárok, a szó szoros értelmében, csak ezeknek többé-kevésbbé ügyes tolmácsai.« A south-kensingtoni múzeum egyes nélkülözhető műtárgyainak gyűjteményét időnkint a vidékre küldi, amely mint vándor rnűtárlat, városról-városra terjeszti a műízlést. Ehhez járulnak a nyilvános előadások, értekezések, felol-