Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

úgy a néplélek természetes hajlamából és tehetségéből, valamint az ősök műveltségi hagyományaiból. A művelt nyugati államoknak a művészetek népszerűsítésére irányuló mozgalma az 1851-iki londoni világkiállítás után kezdett mind nagyobb mérvet ölteni. Ezen kiállítás tanulságai mintegy kényszerítették ama nagy nemzeteket egymással versenybe állani és ez a verseny bámulatos arányokban terjeszté a művészi ízlést ama nemzetek legszélesebb rétegeiben. Hogy Franciaország a művészi ízlés terén régtől fogva vezérszerepet visz, ez nem csupán a kedvező történelmi viszonyok, hanem egyúttal a kormány és nép által e célra irányzott kitartó törekvések eredménye. Századokon át nagylelkű és mély politikai bölcseség sugallta művészetpártolás szerezte meg a francia nemzetnek az uralkodó szerepet a jó ízlés birodalmában s ez az uralkodó szerep évenkint milliárdokkal szaporította és szaporítja a francia közvagyont. A második császárszág is életkérdésnek tekintené a művészi képzettség fölényének megtartását és maga az uralkodó áldozatkészsége is nagyszerű műveket hozott létre. Az évenkénti tavaszi nagy műtárlaton (Salon) nagyszámú jutalom és kitüntetés serkenti versenyre a művészeket, a dicsérő fölemlítés (mention honorable) s aztán 60 —70 érem (médaille) egyenkint 400 frank értékben, aztán két médaille d'honneur, 4000—4000 frank értékben. III. Napoleon császár 1865-ben alapította a 100,000 frankos császári díjat*, mely az egy lustrum alatt felmerült legjelesebb festmény szobor, vagy építészeti mű kitüntetésére volt szánva. A művészi képzés hatalmas eszközei a felséges műemlékek, a nagyszerű műgyűjtemények, minők a Louvre a világon talán páratlan szobor- és képgyűjteményén, a versailles-i műtörténelmi múzeumon és a Louxembourg * 1865. I. cikk: Alapíttatik Grand prix de f Empereur címe alatt egy 100,000 franknyi díj, a császári civillista rovására, mely díj minden 5-ik évben valamennyi nagymérvű festészeti-, szobor-, vagy építészeti mű azon szerzőjének fog kiadatni, ki e kitüntető jutalomra érdemesnek ítéltetik.