Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

államszervezetben élő ember a földi jólét minél több tényezőjének birtokába juthat.« » Közvetlen célnak látszott tehát a nemzeti közvagyon fokozásának eszközeit ismerni meg; s e nyomozások közben rábukkantak egy feledésbe ment, vagy legalább álomképpé soványodott régi igazságra ; arra t. i., hogy a kifejlett művészet, mint legmagasabb iparág, kimerithetlen kincsbányát rejt méhében, melynek beomlott aknáit rögtön mívelés alá kell fogni, hogy újra áldást termeljenek.« »E téren, a művészet közös terén, a nemzetgazdák váratlanul találkoztak a hivatásszerű fajboldogítók ama régibb felekezetével, mely csupán eszményi célok verejtékes mívelése által véli földeríthetni az emberiségnek igért szebb napokat. S ez ellenségnek látszott, de tényleg párhuzamban haladó s egymást kiegészítő két iránynak a praktiko-ideális területen való szerencsés összetalálkozása nagy horderejű szövetségnek vetette meg alapjait, melynek átalakító hatása s jótékony befolyása a nemzetek életére s fejlődésére már is világszerte megérzik s gyakorlati eredményei előtt e föld bármely nemzete sem hunyhat többé szemet.« Ha így látta ezt a nagyműveltségű szerző jó három évtizeddel ezelőtt, akkor most már legalább is ott kell tartanunk és tényleg ott vagyunk, hogy ez áramlat hatása elől nem állhat félre többé a mi társadalmunk sem. De tartsunk először rövid szemlét, a Keleti Qusziáv említett műve* nyomán, a nyugat nagy nemzeteinek a művészeti nevelés terén kifejtett törekvései fölött. Igaz, hogy e nemzetek hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben vannak e tekintetben, mint hazánk ; mert míg a magyar nemzet egy fél ezredéven át örökös harcokban védekezett a tatár-török hordáknak Európát elözönleni készülő támadásai ellen, addig hátamögött e nagy nemzetek nyugodtan fejleszthették műveltségüket. E nagy nemzeteknél a művészet ezeréves civilizáció alapján áll, sőt hagyományai itt-ott az őskorba nyúlnak vissza. Különösen Francia- és Olaszországban a művészet folytonosan új erőt merített * „A képzőművészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban" Megjelent Budán, 1870-ben.