Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

szegény, bíborban vagy darócban ... itt esküdjön újból testvérfrigyet, megküzdeni a poklok kapujával : végső csepp vérig védve e hazát, jöjjön bár rá démonok tábora!« MŰVÉSZI NEVELÉS ÉS A MŰIPAR FEJLESZTÉSE. Irta : Kiss Lajos. MŰVÉSZET az emberi szellem legmagasztosabb revelációja A legrégibb kor egyszerű gondolkodású fiai, kiknek lelkéről még nem törölte le az őszinte becsületesség hímporát a tudás, ösztönszerű szükségből keresték mindenben a szépet, s a mindennapi élet legapróbb vonatkozásaiban sem szívesen nélkülözték az összhangot, azt az isteni erőt, mely nem egyéb, mint a végtelenbe vágyakozó lélek szárnyalása és a test korlátozó anyagisága között levő ellentét kiegyenlítődése ; ez az összhang a művészet. Mert a művészet nyújt módot az emberi szellemnek az anyagiság fölé emelkedésre, ez ád alkalmat a lélek alkotásvágyának kielégítésére; büszkeség az, mely fölhevíti a gyarló embert, midőn a gyarló emberi testben lakozó szellem teremtőképességének alkotásait szemléli. Valóban égi kéz oltotta belé az emberi lélekbe a teremtő fantáziát, azért, hogy a tudás fájától eltiltatván, a mindentudóság és mindenhatóságért cserében a mindenséget járó képzelem szárnyain fölemelkedhessek azon magasságokba, ahová kutató elméjének fáklyafénye elhatolni már nem képes ; hogy akadálytalanul csaponghasson a távoli egek ama végtelen birodalmában, amelyet pozitív érzékei megközelíteni sem képesek. A test anyagiságának korlátai között rabmadárként vergődő emberi szellem kiröpül a végtelenbe és ha csak ideig-óráig is — feledi rabságát. Ezt másképpen életösztönnek nevezzük. Ösztönszerű ereje tehát a léleknek a képzelem s mint