Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Egyesületünk céljáról

az emlékek maradtak meg s azok is — legnagyobb részt — idegen muzeumokban. Aki künn jár a külföldön, ha csak a közeli Bécsben és ha legkivált Bécsben nézi meg a császári muzeumokat, látni fogja, mi volt a magyar nép egykor. És ami ezekből az emlékekből itthon maradt, talán mert elvihető nem volt, azt is csak szórványosan őrzi a honfiúi kegyelet. Mátyás halála után hirtelen pusztulásnak indult e nemzet. Hosszú évszázadokon át léteért kellett küzdenie s csak mikor följajdult a költő : » Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban ?« kezdett megfeszített munkával új életre kelni. Társaságok, egyesületek alakultak, melyek mind, egytől-egyig a magyar művelődés szolgálatába szegődtek. Irodalmi, zene és dalegyletek, művészeti társulatok vették kezükbe a hazai kultúra fejlesztésének nagy munkáját. Lelkes honleányok és hazafiak emelték magasra a zászlót s a honfiúi lelkesedés szent tüzével lobogtatták azt szerte e hazában. Uj élet indult meg az egész vonalon s rövid 40 év alatt soha nem remélt lendületnek indult ez országban a kulturális élet. Ám az éles megfigyelő lehetetlen, hogy ne lássa, miszerint ez az eredmény nem az államhatalom kormányzatának, hanem csakis az egyének lelkesedésének volt eredménye. Az államhatalom, t. közönség, támogathatja, vagy hogy az illetékes kifejezést használjam, szubvencionálhatja az ilyen társadalmi mozgalmakat, de nem vezetheti. Nem parancsolhatja sem reám, sem Önökre, hölgyeim, hogy lelkesedjenek. Nem kényszerítheti a diósgyőr-vasgyári mérnököket, hogy egyesülvén miskolci kartársaikkal, egy tisztán önművelődésre szánt asztaltársaságot alakítsanak, nem teremthet képző és zeneművészeket és ha még erre talán módja is van, nem kényszeríthet senkit, hogy könyvet, képet, szobrot vegyen, hogy hangversenyeket hallgasson. Hálás elismeréssel kell arra gondolnunk, t. közönség, hogy az államhatalom, különösen az utóbbi időben meleg szeretettel gondozza a kulturális élet fejlesztésére alakult társadalmi intézményeket. És ez egy okkal több, hogy ily kulturális intézmények alakuljanak. Vájjon a szomorú időkben, a visszavonás kegyetlenül szomorú századaiban, ha alakultak volna ily egyesületek, melyek a Hunyadyak korának 161 11