Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Egyesületünk céljáról

EGYESÜLETÜNK CÉLJÁRÓL Irta és Diósgyőrött 1904 március 5-én felolvasta Balogh Bertalan ÁLUNK Magyarországon minden közművelődési egyesülétnek, mely a hazai kultúra fejlesztését írta zászlójára, létjogosultsága van, sőt nem habozom annak a kijelentésében, hogy a mi hazánkban ilyen egyesületekre nagy szükség is van. A művelt nyugat műveltségét sokszor hangoztatjuk mi írásban, nyomtatásban, élő szóval. Nincs olyan társaság, amelyik vagy kávé, vagy pohár mellett, ha összeül, ne legyen benne legalább egy egyén, ki külföldi tapasztalatait elbeszélve, egyúttal ne mondjon szomorú bírálatokat a mi hazai viszonyainkról. Oda künn minden jobb, minden szebb, minden fejlettebb s a legszomorúbb az, hogy ez mind igaz. Aki a külföldön járt, az előtt nem szükséges, hogy megvonjam a párhuzamot a hazai és külföldi közművelődési állapotok között, általában pedig nem lévén ez célom, engedjék meg nekem azt, hogy inkább azt állapítsam meg, mi lehet az oka, hogy a külföld, mely a teremtő erő gazdagságában eltörpül a magyar faj mellett, mégis oly nagyon előre haladt, míg mi szegényes kultúránkkal bizony-bizony visszamaradtunk. Sokan a faji jellegben keresik a baj okát, azt vetvén föl, hogy faji jellegünk, saját külön faji szokásaink szinte kizárták, hogy kultúránk kellőképen kifejlődjék. Mások pedig politikai viszonyainkban állapítják meg elmaradásunk okát. Hát, kérem szépen, ami a faji jelleget illeti, arra nézve az én véleményem az, hogy a mi kultúránk faji jellegének fentartásával is kifejlődhetett volna, mint ahogy kifejlődött egy kultúra, amely az angol, egy másik, amely az olasz, a német, vagy a francia jelleget viseli magán. Ami pedig a politikai helyzettel való megokolást illeti, arról az a véleményem, hogy azért olyan, amilyen, mert nem találta magát szemben egy erősen, izmosan kifejlett magyar kultúrával, amelyről az u. n. politikai és diplomáciai sakkhúzások minden kártevés nélkül visszapattanhattak volna. Hej, tisztelt közönség, ez a nemzet valamikor nagy volt: rettegett réme Európa népeinek! Jobban ismerték egykor a magyar nevet, mint ma ! Az Árpádok nagy kirá-