Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Regény

és otthon az asztalra helyezte őket, hogy apjának örvendve mutogassa, mire apja megmagyarázta neki, hogy a paraszt nem játékszer ; mert az gondoskodik arról, hogy asztalára naponta friss kenyér kerüljön. És az óriás várkisasszony kénytelen volt játékszerét oda visszavinni, ahonnan hozta. Hátha még ma is volnának olyan óriások, némi jogosultsággal vihetne haza ezt a szegény szekeres oláh parasztot, aki íme, kis szekerével, apró marháival most idejött, hogy a szirtlapról felszedhető, vagy könnyen elválasztható, sőt önként is felváló kőlapokat és darabokat szekerkéjére szedje és otthon apró viskójába építhesse, melynek fedele jóval magasabb a falzatnál, igazi apró kártyaház. — Lásd gyermekem, ilyen a különbség a mesék országa és a valóság között ! — Oh miért is nem lehet Meseországban lakni? — Meseországban is láthatunk szomorú képeket, csak az a különbség, hogy Meseországban az ártatlanul szenvedők, ha igazságot nyertek — mindenképen boldogok lesznek. — És a valóságban nem? — Mondottam gyermek, hogy a boldogságot nem szabad kívülről várnunk; de Te ezt még nem érted; egy nagyobb séta alkalmával majd beszélgetünk még erről ! REGÉNY. Irta ÉS 190t február 21-én előadta : Faragó József. Egy grófkisasszony s egy poéta Szerették egymást végtelen. Perzselőbb volt a déli napnál E szerelem, e szerelem. Oly meghatón dalolt a költő, Hogy lantján búgva sírt a húr És húrral együtt grófkisasszony S a trubadúr, a trubadúr.