Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Költemények

édes varázszsal, hol minden mozdulat egy gondolat, melyet ketten gondoltak egyszerre. A boszton-kultusz mind nagyobbá lesz, sőt vannak, akik csárdásra is bosztont lejtenek. Ezek a boszton betegei. * A ruhatárnál kezdődik s ott is végződik a báli éj. A ruhatár a kezdet és a vég, ami közbe esik, az a bál. A ruhatárban fölvévén felső ruháit, leveti báli álarcát az ember. A mosolygó férfiakból gondterhes apák, a kacagó asszonyokból számító mamák s a táncos tündérekből álmos és fáradt leányok lesznek egy szempillantás alatt. Magam is fejembe nyomva a saját kalapom helyett a ruhatárban tatált idegen föveget, amint felgyűrt gallérral haza bandukolok a bálból, nagy bosszankodva rendesen csak azon gondolkodom, hogy miért visznek el tévedésből mindig jobb kalapot annál, mint amit a ruhatárban hagynak? KÖLTEMÉNYEK. Irta és 1904. jan. 31-én előadta Kaffka Margit. I. LEGENDA. Hallga csak ! — Mese szól. Ganges-parti nádban Ősbozót regélte, fehér éjszakában Ingó holdsugárnak. Parti szél hallgatta, röptiben elkapta, Ingatta-lengette, valahol elhagyta, Mikor belefáradt. — Sugaras hajnalán az öreg világnak, Mikor ifjú földén még istenek jártak És virult az Éden,