Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Farsangi képek

valamit keres, amit nem talál, a cselédség lélekszakadva futkos a szobákban, míg végre — óh végre valahára ! — előroboghat a fiákker, kész a toilette. A papa kinyitja a kocsiajtót, amitől fehér keztyüs tenyerén egy éktelen fekete sáv jelentkezik, a mama a kocsihágcsó mellé lép, mire térdig cuppan bele a kocsiút sarába, a leányok a mama sleppjén keresztül helyezkednek el a kisülésen s amint a papa is felszállani készül, oly hirtelenül indul meg a kocsi, hogy a papa szivarja kiesik szájából, ő maga pedig a lányok ölébe hull, tönkre silányítva a csipkés fodrokat. A szűk kocsiban annak robogása alatt lázas ijedtséggel keresik a papa elejtett szivarcsutkáját, persze hasztalanul, mert ép a papa ül rajta, aki nem is sejti, hogy mekkora lyukat égetett ki télikabátján a szivarcsutak. ... A kocsi megáll. A virágos lépcsőház láttára mosolyogva szőkéinek ki a bálbajöttek s jókedvűen, mosolygó arccal vonulnak be a rendezők karján a tündöklő, fényes bálterembe. Feledve van minden boszúság; Karnevál herceg alattvalói gondtalan, vidám emberek. * Pedig nincsen nagyobb szélhámos Karnevál hercegnél ! Ő hercegsége egy lánglelkű csaló s a bálok az ő szines hazugságai. A bálok! Bohó leányszívek édes álmai, kopaszodó gavallérok hevítő emlékei, tűzszemű szép asszonyok diadalútjai s tervezgető szülők biztató reményei. Mennyi álom, emlékezés, szeretet és remény vesz téged körül, Karnevál ! S mit adsz mindezért híveidnek? A leányálmok szétfoszlanak, a gavallérok csődbe jutnak, a szép asszonyok megcsunyulnak s a szülők beváltatlan reménye is megtépetten száll tova a haladó idővel. Uralkodásod egyetlen eredménye annak a problémának megfejtése csak, hogy miként lesznek a vendéglősökből rövidesen virilisták. A könnyűvérű herceg nagy bűvész. Jól tudja azt, hogy a mindennapi élet keserves gondjai között élő ember