Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

állunk szemben, a hol a szétszórt tények és jelenségek összekapcsoló szálait keressük. A bird pl- kezéhez kapja a tényállást és vele együtt azt az utasítást is, hogy a ténvallás személyeit, okait, a valót, a.tiszta igazságot derítse ki- A problémának ilynemű föltevése az elme kiváló és megfeszített erejét veszi igénybe. Egy véletlen, a bizonyitékoknak csak legcsekélyebbike is összekötheti az egymástól teljesen különállóknak látszó egyes darabokat és midőn a vizsgálat, valamint a logikai megfontolások és egybevetések után szemünk előtt látjuk a kérdés megfejtését, akkor ismerjük be az elme fönséges voltát. Milyen dicső is az emberi ész, midőn maga-magából fejti ki erejét és egyenes utat teremt a dolgok labyrintlmsában. Vagy ha pl. megismerkedünk Marconi drótnélküli telegraph jávai és tapasztaljuk azt a csodát, mely minden összeköttetés nélkül adja a mi közleményeinket Amerikának, akkor hajlunk meg a dicső hatalom, az ész előtt, a mi az Ő működésében határtalan és előre ki nem mondható eredményeket létesít. A dolgok valódi tulajdonságainak megismerésére vonatkozó kérdésben ma már másod fokú Ítélettel állunk szemben, hogy a harmadik és legfelsőbb végzés miképen fog hangzani, azt előre még sejtenünk sem lehet. Azt azonban kimondhatjuk, hogv a tudomány nem olyan, mint a gyümölcs, melynek hivatása csupán addig terjed, mig megérik, s azután rothadásnak indul, — hanem hovatovább növekszik és érlelődik; de azért senki sem mondhatja, hogy a teljes niegérlelésig fejlesztette. A legmagasabb hegycsúcs a tudomány végezel ja, melynek mi még csak a lábánál vagyunk. Az északi sark a földünkön van és még sem találta fel senki. Az emberek a dolgok megismerésére vonatkozó törekvését semmiféle dogmatikus tétel nem akaszthatja meg. VakinerŐ az, a ki korlátokat próbál szabni a szellem terjeszkedésének. Bölcsészeti rendszerek keletkeztek s tartották egy ideig magukat, de ezek a bölcsészeti rendszerek el is pusztultak, ugy hogy létezésüket csupán a történelem bizonyítja. Vastag tévedések tartották fogva hosszú időkön keresztül az emberi agyvelőt; de a tévedések lassankint eltűntek, mert végre is győzött felettük az igazság