Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

tevések állanak rendelkezésünkre a tünemények észbeli helyes megmagyarázására, de ezeknek csupán addig van értékük, mig egy jobb, egyszerűbb és könnyebben felfoghat*) hypothesis őket ki nem szorítja. Kantnak fennt emiitett szigorú Ítélete egészen elkedvetlenít bennünket, tudomány szeretőket, mert hiszen ezek szerint a mi összes fáradozásaink mind hiábavalók, ugy sem ismerhetünk meg semmit a maga valóságában, pedig nekünk absolut tudás minden vágyunk. Örökre el vannak előttünk zárva a menyország kapui, oda ngyan soha be

1 nem juthatunk. De nem! Gondolkodásunk nem nyugszik bele abba, hogy az Ős isteni hatalmának korlátokat szabjunk. Az emberi elme, csupán addig is, mig a kő esését szabályozó törvényt fölfedezte, mig a chémiát olyan magaslatra fejlesztette, hogy egy bonyodalmas vegyületet fel tudott elemeire bontani, óriási lépést tett tudásában előre. Mig a 18. század mélyen gondolkodó philosoplmsa arra a gondolatra jutott, hogy a dolgok a maguk valódi mivoltában megismerhetetlenek. ezer meg ezer philosophus nézeteit, tévedéseit kellett tanulmányoznia és látnia hogy ő előtte milyen hitvány eszközökkel óhajtottak a Parnassus magaslatára eljutni, mint az alchiniisták, a kik egyszerű hókusz-pókuszszal akartak a rézből, vasból aranyat csinálni. Kant nein ugy elhirtel

enkedve mondta ki száraz ítéletét. Ez az ítélet a felfedezések legnagyobbikának nevezhető, mert hiszen a tudományok történelme bizonyítja, hogy valamely feladat megoldhatatlanságának kiderítése nemhogy lealacsonyító, hanem a legnagyobb jótékony felfedezés s hogy csupán egy példát hozzak fel, kiderült, hogy a körvonal olyan, amit a hosszmérték egységeiben egyáltalában nem lehet kifejezni. Pedig a hivatottak és hívatlanok egész légiója évezredeken keresztül fáradozott rajta. A probléma ezen megfejthetetlenségén nem esünk kétségbe, sőt a lehetetlenségnek eme kimutatása a mathematikának egyik legfényesebb felfedezése. Kant, a dolog természetéből kifolyólag, nem dolgozhatott olyan biztos eszközökkel, a minőkkel a mathematikában dolgozunk. Ő megvizsgálta az értelmet, ennek erejét, megbízhatóságát és az értelem belátására alapította összes