Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

és szívvel forgatja a pap szent könyveit, hogv a teremtés mélységes titkáról a fátyolt föllebbentse. Vagy tovább menve, a belgyógyász tehetségének és tanulmányainak összes hatalmával igyekszik megtudni a belső szervek bonyolult diagnosisát, a mi ritka esetben sikerül pontosan, mivel szemmel be nem láthatni az élő testbe; vagy a vizsgálóbíró a logikának és megfigyelésnek összes apparátusát becsatolja gondolkodásába, hogy kiderítse a gyilkost, a ki az ej leple alatt titokban ölt és rabolt. Egy lépessel tovább haladtunk feltett kérdésünk kidomb oritásában, de a felhozott esetek sem tartalmazzák még tisztán azt a példát, a mely megmagyarázza, hogy mit kelljen a dolgok valódi megismerésén értenünk, milyen tudásnak kell annak lenni, melyet absolutnak, tökéletesnek neveztünk. Kezünkbe veszünk egy darab követ. Erezzük, hogv hideg: látjuk, hogy négyszögletű, halljuk a koppanását, ha egy szilárd tárgyhoz ütjük s tapasztaljuk, hogv valahányszor elengedjük, mindannyiszor a földre esik. Az említett kőről azt az Íteletet hozzuk, hogv nehéz, szilárd, négyszögletű test. S most azt kérdezzük: vájjon van-e valódi, absolut tudásunk e darai) kőről? Mondjunk nem-et a feltett kérdésre. Nem vizsgáltuk még meg a kő belső szerkezetét, tehát nem is állithatjuk, hogy teljesen ismerjük. Előbb physikai, majd chemiai vizsgálatnak vetjük alá és az elemzés megmutatja nekünk, hány rész calciumot, hány rész földanyagot, vasat, vizet stb. tartalmaz. Ennél tovább már nem mehetünk. A vegytani elemzés jelenti korunkban vizsgálódásainknak határát és azt mondjuk, hogy jelenleg ennél jobban nem ismerhetjük a követ. Gondolkodásunk kérdezősködik tőlünk, vájjon annak a kődarabnak valódi, absolut tulajdonsága-e az osztódás, a szín, a nehézség, az alak? Honnan tudjuk ezt és mit hozunk fel állitásunk támogatására? Feleletünk az, hogy érzékeink segítségével szereztünk tudomást a kőnek már körülirt tulajdonságairól. De vájjon feltétlenül megbizunk-e érzékeink igazmondásában? Beledugunk egy üvegpálczát a vízzel telt dézsába s azt látjuk, hogy a pálcza el van törve; pedig mi épen dugtuk bele, sőt ha kihúzzuk is ép.