Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Körülte, felette uj sarjak fakadnak. Nein yész el egy szeme a nemes hamvaknak. Közelebb, távolabb áll egy egy fatörzse, A vihar, a villám derékon eltörte ; Lehullt másik fele, rengő koronája, Az utas, a vándor merengve csudálja. En is ugy elnézem . . . hány éves . . . számlálom . . A multakba viszi lelkemet az álom, A mig szivem balzsamos illatát a légnek, Áldozom szivemben a hon szerelmének. Tóth Pál.